Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

_ 34 -Vergiliust, Tacitust másként, mint Cicerót. Ezt a két követelményt kiegyenlíteni a fordításban tartják sokan lehetetlennek. Abban is van valami igazság, hogy lyrai költeményt csak lyrai, epikát csak epikai, — drámát csak drámai tehetséggel lehet jól és hiven fordítani. Mi tekintetben kell a fordításnak hűnek lenni az eredetihez? Anyagi és alaki tekintetben. Anyagilag akkor hű a fordítás, ha az eredetinek minden egyes eszméjét a legnagyobb pontossággal visszaadja; az alaki hűség legegyszerűbb követelménye, hogy prósát prósában, verset, verses formában fordítsunk. Ez utóbbi követelményt sokan túlhajtják, amennyiben a prósai fordításban az eredeti mondatainak hosszúságát is utánozni akarják, a verset pedig olyan versformával fordítják, aminó' az eredeti. Ez túl hajtása az alaki hűségnek. »Olyan versformát, mely a nyelv szellemével határozottan ellenkezik, más, megfelelő formával kell a fordítónak helyettesítenie. Homeros és Vergilius hexametereit p. o. joggal fordíthatjuk alexandrinekkel, minthogy a magyar eposnak ez a formája s ha Homeros és Vergilius magyarok lettek volna, ők sem irták volna eposaikat hexameterekben . . .« * . Jelen fordítást már régebben készítettem tanítás közben. A körülmények késztettek, hogy kÖzrebocsássam s annyival szivesebben teszem ezt, mert tanítványaimnak is van benne részök. Ha közülök egyiknek-másiknak egy-egy jó gondolata támadt, fölhasználtam, ily képen is növelve munkakedvöket. Legyen a fordítás olvasásában annyi gyönyörüségök, amennyi örömöm nekem volt, mikor készítettem.