Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXXIX A pajzsot s felragadta. Az széllyelnézve lát 780 Hatalmas sziklatömböt, felkapja ezt tehát, S oly bizton, oly erővel hajítja a követ, Hogy a tulajdon pajzsa közepén szétrepedt. Aztán a fűbe' csúszva kardjára ráakadt S kirántva hüvelyéből forgatta a vasat; 785 Nem tudta megmutatni a harc munkáival Bátorságát, de szíve acél-bajnokra vall. S szólt, nem látván vigyorgni Halál követeit: „O mért nincs itt a pajzsom, mért nincs egy hívem itt? Véletlen s nem vitézség szerzett csupán neked 790 Győzelmet. Jöjj s a pajzshoz a kardot is vegyed !" „Mindjárt jövök !" kiáltott jó Walter és a kart Levágta, mely suli int ni a földrül is akart, S már második csapása megnyitná a kaput Tűnő lelkének, ám most Tanasztusz odafut, 795 Ez s a király magukhoz már fegyvert vettenek, Jött, hogy társát csapástól fegyverrel védje meg. Dühödten fordul erre jó Walter hős oda S kardtól találva vállon Tanasztusz lerogya, S lándzsától oldalában. — „Barátom, ég veled !" 800 Szólt s a halónak ajkán megtört a lehelet. Szitkot szór Trógusz ajka, bár szinte már alél, „Halj hát meg s a pokolban jelentsd, hogy mint vevél Boszút barátidért!" — szólt Walter s az arany Lánccal torkon szorítja és Trógusz — halva van. IX. 1í alancl. Hogyan vette rá Gunter király Hágent ifjúkori barátja ellen a viadalra. 805 JV[időn im ennyi vértől piroslott már a hant, Gunter nagyot sóhajtva a völgybe lerohant, Díszes nyergíí lovára felpattant sebesen, Hágenhez vágtatott és ott sírt keservesen. Kérlelte őt esengve, sok mindent mondva el, 810 Hogy harcra feltüzelje, de Hágen így felel: „Ne feledd el királyom a rongy családi fajt, Fagyos vér esörg eremben s ez vészt kerülni hajt, Nyilat s dárdát, ha látott, elhalványult atyám, S gyáván fecsegni kezdett, — a harctól félve ám ! 815 Míg társaimnak ekként gyaláztál, ó király, Bennem bizony semillyen segélyt se gyanitál!"