Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

II. Wall-harius manu fortis. A főiskolai igazgatótanács 1897. szeptember 26-án tartott ülésében székfoglaló gyanánt felolvasta: Kőrös Endre dr., főgimnáziumi tanár. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Méltóságos Püspök Úr! Nagy tiszteletű és Tekintetes Igazgató Tanács! A Walterdal hősének e szavai: „Vestra pietas est, quod moclici famulatus causam conspicitis", — fejezzék ki a köszönetet, mellyel a főtiszteletű Egyházkerületnek és a nagytiszteletű és tekintetes Igazgató Tanácsnak tartozom, hogy e régi és hírneves intézet német nyelv és irodalmi tanszékére történt kineveztetésemet kitüntető ajánlatukkal kieszközölni kegyeskedtek. Azt hiszem, helyesen értelmeztem e tanszék hivatását, midőn székfoglalómat úgy választottam meg, hogy az míg egyrészt szorosan a német irodalom körébe vág, addig másrészt, egy, a magyar költészetben oly gyakran megénekelt nagy alakkal is összefüggésben áll. Mert bármely irodalomtörténet tanárának kötelessége azoknak a szálaknak kutatása, melyek nemzetünk irodalmát más nagy nemzetékével kötik össze s e kutatásai eredményét az ifjúság elé tárván, büszkén mutathat reá, hogy a magyar nemzet egy évezred óta az összes európai népek szellemi közösségében élt. Mélyen tisztelt Hallgatóság! Székfoglalóm tárgya: a Waltharius manu fortis című latin nyelven írt német hősköltemény. Szólani fogok vázlatosan az eposz alapjáúl szolgált mondákról, a költemény keletkeztéről és szerzőjéről és bemutatom magát az eposzt saját fordításomban.