Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1896

II. Az erély megmaradásának elve

— 37 — gia látatlanul jut néhány millimeter vastag rézvezetéken szobánkba, s legyen bár a dróton keresztül áradó energia akár száz lóerő is, még sem lett a drót nehezebb; világit lámpánkban, beárad electromotorunkba, hajtja elektromos kocsinkat, műhelyünkben a munkagépeket. A szenet a kazánban elégetjük, a fejlesztett gőz gépünkben munkát végez, hajtja dinamó gépünket, ez megint elektromos energiát fejleszt. A nap melege emeli föl vizcseppünket a magasba, nap melege van a szénben felhalmozva. Az energia átalakításának nagy elvét látjuk itt bebizonyítva, az energia körfolyamát látjuk megvalósulva, amaz energiáét, mely a mindenségben végtelen s kifogyhatatlan mennyiségben van felhalmozva, a mely folyvást átalakul, de sohasem vész el, sohasem szűnik meg. Elektromos lámpánkban a beáradó elektromos energia meleggé alakul át, a nagy hőfokra jutó áramvezető fényhullámokat bocsát s világosság, fény terjed szét! Előbb elektromosság, azután meleg, végre fény/" (Straub: Gyakorlati Elektrotechnika Bp. 1895.) * * Főtiszteletü Egyházkerület! Nagytiszteletü Igazgató Tanács! A Nagytiszt. Igazgató Tanács s Főtiszteletü Egyházkerület ajánlatára a Nm. Vallás és Közoktatási Miniszter ur a természettani tanszékre kinevezvén, midőn fenti székfoglalómat megtartottam s állásomat elfoglalom, köszönetemet fejezem ki ugy a Főtiszt. Ehkerület és Nagytiszt. Igazgató Tanács, valamint a Vallás és Közokt. Miniszter ur O Nagyméltóságának az egyetértői eg belém helyezett bizalomért s kérem a Mindenhatót: adjon erőt arra, hogy a pápai ref. főiskola jó hírnevének szerény munkásává lehessek.