Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

_ v _ főgynm. tanári karral tartott értekezletén, a teendőket megbeszélvén, a tapasztaltak felett elismerését nyilvánította. Az 1896-iki uj esztendő azon változást tette tanárkarunkban, hogy a főgymn. uj physika tanára Makav István, volt hajdúböszörményi tanár ur tanóráit iskolánkban megkezdette, s ez által dr. Horváth József ur, ki a tanév ezen részéig a physikát iskolai főhatóságunk megbízásából tanította, ezen tantárgy további helyettesítésétől felszabadult. Erre szükségünk is volt, mert jan. 6-án Barcsi József kartársunk indult el a magas kormánytól rendezett egyiptomi tanulmányutjára, minek költségei fedezéséhez a ft. eh. ker. 300 frt segélylyel járult, a többi, jóval több kiadásait pedig ezen tanulmányútnak, kartársunk, a tanügy oltárára, sajátjából áldozta oda. Hat heti távolléte alatt óráinak helyettesítésében a theol. tanárkar a főgymnásium tanárkarával egyetemben osztozott. Ugyanezen január hóban ismét ujabb gyász borult főiskolánkra, annak egyik jóltevője, ki évenkénti adományával a jó igyekezetü szegényebb sorsú papfiukat gyámolította, Nagymélt. Beöthy Zsigmond, az ehkeriilet nagyérdemű világi főjegyzője szállt sírba. Ot követte a sirba máj. 17-én Ft. Vályi Lajos ehker. főjegyző, a lelkészképesitő vizsgálatok buzgó elnöke. A főiskola egyházkerületünk e kiváló munkásainak temetésén, tanárkarunk is képviseltette magát, s részvéttel osztozott azon gyászban, mit a boldogult elhunytak felett érez egyházkerületünk. Jan. 23—26. napjain az iskolalátogató bizottság tagjai nt. Antal Gábor és Körmendy Sándor urak másodízben végezték a tanév folyamán hivatalos látogatásukat, a melynek folyama alatt érkezett be dr. Szakai Károly kartársunknak azon aggodalmat keltő kérvénye, a melyben mindinkább reá súlyosbodó betegsége miatt 3 havi szabadságoltatását kéri az iskolai főhatóságtól, mely kérelem teljesítését, hogy tanárkarunk lehetővé tegye, a beteg kartárs helyettesítését szintén elvállalta, s jan. 23-án dr. Szakai Károly szabadság idejét megkezdette. Fájdalom, hogy a szabadságoltatás nem hozta meg számára a remélt gyógyulást. Ez a tevékeny nagy reményekre jogosító, lelkes tanár, mély fájdalmunkra, napról-napra rogyott a sir felé, belső kór rágódott élete gyökerén, mely elébb a testet törte meg, majd mintha magát azt az egykor minden szép-