Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

4 — foglalkozzék s állítását e tekintetben, mint az előre bocsátott okoknak eredményét tüntesse föl; hanem igenis az alól nem vonhatjuk ki magunkat, hogy minden »sub lite« jellegű irodalmi kérdésben bizonyos föntartást követeljünk a nézetektől. De távol legyen tőlünk a jeles iró fölhozott véleményének kicsinyes bírálata! Mi éppen annak jogosultsága mellett szólalunk föl, amit Koltai Virgil egy másik kiváló művében nem csak érez, de elég érthetően ki is fejez. Az »Arany János élete és költészete« czimü művében elég bőven tárgyalja ugyan a »Toldi« kérdést, mert mind a régi, mind az ujabb írók adataival megismerkedtet; de ez adatoknak oly szempontú összekapcsolásáról, szerves elrendezéséről, melyből a Toldi mondára vonatkozó határozott nézetét megismerhetnők — szándékot sem árul el. Pedig, ha valahol, éppen e művében nyílt volna legjobb alkalma az említett irodalmi ügyet végre-valahára a megoldás végpontjához közelebb vinni. Nem hogy többet, sőt kevesebbet mond, mint Kemény Zsigmond, Szilády Áron és mások, a kik felfogását s kutatását elfogadja. Kronológiai sorrendben emliti föl a »Toldival« foglalkozók állításait, az ellentétes nézeteket képviselőikkel együtt, anélkül azonban, hogy némi összehasonlítást tenne a különböző vélemények között s ez által némileg is jelezné álláspontját. Ettől ugy látszik óvakodik, mert még a történeti adatok elsorolásánál is, melyekkel Szilády Áron gazdagította a »Toldi monda« irodalmát, a sorok közé elrejtve csak igen rövid szavakban sejteti »Toldi Miklósra« nézve véleményét: »íme az oklevelek által megőrzött történeti tények, melyekből világosan kitűnik, hogy Toldi Miklós nem mondani hős, hanem történeti egyéniség.« (L. Koltai Virgil: Arany János élete s költészete 44—50.) Ha tehát a legerősebb érvek után ily nagyon is röviden körvonalozza az említett mondáról nézetét: annak az okát minden esetre történeti tények nem teljes hitelében kell keresnünk, melynek érzete akaratlanul is erőt vett rajta. S valóban, ha jobban tekintetbe vesszük azon oklevelek bizonyító erejét, a kételkedés nem kis fokú érzete támad bennünk azoknak a »Toldi« kérdést illető értékükre nézve. Már maga az, hogy Szilády Áron a Toldi mesére vonatkozó adatok legszorgalmasabb gyűjtője, akihez csatlakozni látszik Koltai