Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1894

I. A dunánt. ev. ref. e. ker. pápai főiskolája történetéből.

13 reptionem ceu sacrae concordiae violator, mulctam ex communi cen­sura delicto commensuratam non subterfugiet. Qui aliquo convitii gen ere vei scommate popularum aliquem affecerit den. 25. privabi­tur, percussor autem fratris, vei lenissimo ictu primo den. 50, se­cundo 100, lertio eliminationis ig­nominiosae poenam sustiuebit. az ügy nyilvános megvizsgálása után méltó büntetését el nem ke­rüli. Ki bármely szitkoződással vagy káromlással illet valakit a a nép közül, 25 den. birságot fizet, a társával legkisebb mérvben ve­rekedő első izben 50, másodízben 100 dénárt fizet bírságul, harmad­ízben az elutasítás gyalázatos bün­tetésével sujtassék XII. Lex. A magyar nyelv tilos használatáról. 12. Törvény.. Usum nativi sermonis, tum in tus, tum foris interdictum esse vo­lumus. Latina quisque löquatur linqua, sic enim Romanae facundiae copia acquiri et sólet et potest. Plagaster die et nocte den. 1. amit­tet, signum aut ferulam quivis sine bile et ran core multo convitiisque recipiat, nulla temeritatis auducia praesumpta abjiciat et Romanae cursum linquae turbet. Secus fac- ­turo correctio et poena den. 10. superveniet. Az anyanyelv használatát ugy kiinn, mint benn megtiltjuk. Min­denki latin nyelven beszéljen, mert csak igy lehet és így szokás a ró­mai ékesszóllásraképességet nyerni. A törvényszegő, éjjel, mint nappal 1 den. birságot fizet, a büntetője­gyet vagy táblácskát mindenki ha­rag, sok vonakodás és szitkozódá­sok nélkül viselje, azt meggondo­latlan vakmerőséggel le ne dobja és a latin nyelv folyását meg ne zavarja, a másként tevőnek bünte­tése dorgálás és 10 den. pénzbír­ság legyen. E törvény a korszak azon gondolkozásmódját tükrözi vissza, hogy a latin nyelvnek a magyar nyelv, vagy bármely aayanyely föltétlenül mö­götte áll ugy fontossága, mint hasznosságára nézve, s e nézetnek az is­kola, valamint a legnagyobb tudósok is hódolni voltak kénytelenek; a latin nyelv sikeres tanításáért mindent elkövettek, mert az elért sikertől függött az iskola jó hirneve és dicsősége. A ferula mit a szegény magyar nyelv boldogtalan kiejtője azonnal viselni tartozott, egy zsinegen lóggó fatáblácska volt, melyet a törvény ellen vétőnek nyakába akasztottak, s azt mindaddig viselni tartozott, míg ujabb vétő nem akadt, a mi viszont azon czélból történt, hogy a tauulók egymást ellenőrizzék a latin nyelv érdekében és a saját érdekükben. XIII. Lex. Az illetlen beszédekről és tettekről. 13. Törvény. Procul igitur exulent a Mi­nervis nostro (olvashatlan) compo­tationes, couspirationes contra su­Távol maradjanak tehát isko­lánktól a részegeskedések, felsőbbek vagy társak ellen szőtt

Next

/
Thumbnails
Contents