Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

II. A növényi sejt.

64 A magosabb fejlődésü növényekre nézve azt mondja Mohi, hogy a „milyen könnyű az eddig emiitett alsóbb rendű Cryptogamoknál kimutatni a sejtközti anyagot, éppen olyan nehéz az a magosabb rendüeknél, mert nemcsak, hogy a sejtek tömöttebben vannak ós szorosabban állanak egymáshoz, hanem a sejtek közti szögletekben sejtközti űrök illetőleg menetek vannak. Azonban minden nehézség daczára sikerül a levelekkel ellátott növényeknél is kimutatni a sejtközti anyagot kissebb-nagyobb mennyiségben, ugy hogy bizonyosan minden növényben meg van, egyik, vagy másik szervében." Azután példákat hoz fel, megemlitve a máj és lombmohokat, a harasztokat, Taxust, Buxust, Prunus-spinosat, Viburnum-ot, Hederat ós Clematis-t, Sambucus-t stb. mint a melyeknél a sejtközti anyag kimutatható, vagy mint a szegleteken összefüggő anyag pl. a Pteris aquilina-nál, vagy mint vékony réteg a sejtek között pl. a a Sambucus nigranál, hol, amint Mohi mondja: „Az első pillanatra ugy látszik, mintha a sejtürök egy teljesen egynemű, üvegszerüleg átlátszó anyagba volnának egészen rendetlenül elhelyezve, ugy hogy a sejtszövet szerkezetéről szóló Wolf-féle nézet jut eszünkbe. De közelebbi és pontosabb megfigyelésre, észre vesszük, hogy ezen anyag nem teljesen egynemű, hanem feloszlik a sejtek hártyáira és a sejtközti anyagra. Ezen két rész közti válasz fal igen vékony és könnyen kikerüli a figyelmet." Egy másik helyen azt mondja: „A virágos növények parenchymaticus sejtszöveténél rendesen sokkal kissebb mennyiségben van jelen a sejtközti anyag, hogysem elegendő volna azon űrök kitöltésére, melyek a sejtek szegleteiben vannak; azért vannak ezen helyeken levegővel telt sejtközti menetek." Az intercellularsubstanz elméletével ellenkező véleményen volt Mirbel franczia botanicus, a kinek egészen más theoriája volt. 0 ugyanis azt mondta, hogy „a növények élő molékülekből vannak összetéve, melyek egymáshoz hasonlók, vagy egymástól különböznek, a szerint a mint egy vagy több specieshez tartoznak. Bizonyos számű átomok egyesüléséből keletkeznek ezen molekülek, melyek bizonyos törvények szerint (nach dem Gesetzen der organiserenden Affinitäten-lois des