Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

II. A növényi sejt.

46 tetésével foglalkozzam ez alkalommal, t. i. azon tudománnyal, mely különösen e század vivmánya és melynek teljes kifejlődése csaknem összeesik a magyar tanügy állami és társadalmi fellendülésével. A nagy német nemzet mondhatja nagyobbrészt magáénak azt a dicsőséget, mely a növényi sejtre vonatkozó felfedezéseket koronázza, mert jólehet francziák ós angolok is voltak e tudomány művelői, mégis inkább németek voltak ezen ismeretek megszerzői, ők feleltek meg e téren leginkább azon általános kötelességnek, mely az egész emberiségnek feladata, hogy a legnagyobb alkotást, a dicső természetet megismerni törekedjék, mint pl. Hugo von Mohi, Nägeli, Unger, Hofmeister, Schacht, Hanstein, De Bary, Pringsheim, Strassburger és mások mint Sachs, Wiesner, Frank, Tschirch, kik válvetve működtek közre e század derekán és egyesek működnek jelenleg is a sejtalkatrészek és sejttársulások különböző módjainak felderítésében, mintegy szélesebb alapon folytatva és nagyobb szakavatottsággal elődeiknek, az e század elején élt férfiak vizsgálatait. E század elején a növónyboncztan művelői voltak az erdélyi születésű szász Hedvig, a franczia Mirbel, az olasz Amici, a német ítudolphi, Link, id. és ifj. Moldenhaver, a kiket megint mások előztek meg és pedig a XVII-ik században az olasz Malpighi, az angol Grew ós a holland Leeuwenhock. Mind ezen férfiak ós még mások sokan foglalkoztak a növények belső szerkezetével, de csak e században ós pedig Hugo v. Mohi, Nägeli ós az utánnok következők foglalkoztak a sejttel, a sejt alkatrészeivel és összenövési módjával. Ok mutatták ki, hogy mi ós hogyan alkotja a legfejlettebb növényt, azért vizsgálódásaik nemcsak bonczoló-elemző (analytikai), hanem összetevő is egyszersmind — (synthetikai) irányú is volt. Mig a XVII-ik században és ennek az elején csak a főbb részekkel foglalkoztak és nem ismerték valósággal azt az elemi alkatrészt, a sejtet, melyet pedig már 1667-ben Hooke Zell név alatt „Mikrographia" czimű munkájában, mint kis holyagot leirt. Azok inkább a durvább bonczolási eredmények tanulmányozásával foglalkoztak ós nem részletekkel, mert először