Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

25 nagy állításokkal tekintélyt szerezni müve és maga részére. Ezért támadja meg mindjárt müve előszavában (2 —3. 1.) a korábbi Faust-könyveket s azokat csak diák- (student) mondáknak nevezi, és kizárólag a maga müve részére követeli a történeti hűséget és teljes megbízhatóságot. De hogy valósággal mégis mennyire nem kicsinylette Widman a korábbi Faustmondákat, bebizonyította maga ís azzal, hogy művében az 1587-iki legrégibb Faust-könyvet használta forrás gyanánt, és sokszor szórói-szóra megegyezik ezzel, és pedig nemcsak a teliratoknál, hanem a részleteknél is. S ő maga is kénytelen elismerni müvében, hogy a legrégibb Faust-könyvet használta forrás gyanánt, a melyből egyes részeket elhagyott, más, hiányzó történeteket pedig beletoldott. ') Egészen a Widman könyve alapján készült a Faus-mondának egy későbbi, 1674-ből való prózai feldolgozása. Ennek az 1674-ben, Nürnbergben megjelent Faust-historiának szerzője Pfitzer János Miklós, a ki müve főtartalmát illetőleg hü marad ugyan Widmanhoz. de azért találunk oly toldalékokat is munkájában, a melyek Widman könyvében nincsenek meg. Igy pl. Widman morális tekintetekből elhagyja Faustnak Helénával való egybekelését, Pfitzer pedig leirja ezt egy külön fejezetben az 1587-iki Faust-historia előadása szerint. Abban is eltér az előző Faust-könyvektől Pfitzer könyve, hogy ebben nemcsak általánosságban van említve Faust házasodási szándéka; hanem már az is meg van mondva, hogy Faust egy polgár leányba szerelmes ós azt akarja minden áron feleségül venni. Pfitzer művének teljes cime a kővetkező: Das ärgerliche Leben | und | schreckliche Ende | dess vielberüchtigten j ErtzSchwartzkünstlers | D. IOHANNISS | FAUSTI, ) Erstlich, vor vielen Jahren, fieissig beschrieben | von | Georg Rudolph Widmann; | Jetzo, aufs neue übersehen, | und sowol | mit neuen Erinnerungen, als nachdencklichen | Fragen und Geschichten | ') Widman müve megjelent Seheible „Kloster" c. munkájában (I. 273— 804.1.) néhány latin vers, az ajánlás és a szél-jegyzetek elhagyásával. Tanulmányt irt róla: Kühne (Programm I860. 42—53. 1.) és Reuchlin-Meldegg idézett művében és Seheible „Kloster" c. müvében (11. k.)