Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

36 uton segíteni magán, t. i. szabad bérért fogadott cselédet tartani : szabad a szegénynek is. Ha gyermekei vannak: még több joggal. Csak egy cselédkönyv tehát — és a hatóság részéről jövő kényszernek utja van vágva! Es ez az erkölcsi állapot egy a köztudatból már kiveszett dogmának nyomorúságos és szégyenletes következménye! Hát az micsoda beszéd, hogy semminemű fékező hatalom nem áll rendelkezésünkre, mely az elválási szabadságot kiszabott határok medrébe szorítsa"?! E nyilatkozat bizonyára csak a pápai szó tekintélyére van ópitve, abban a hitben, hogy sokan vannak még ma is, kik a tekintélyre esküsznek és hisznek valamit csak azért, mert az a valami absurdum. Igen is van a r. kath. egyházon kivül is hatalom, mely az elválási szabaoság korlátait is kiszabja. Az egyes keresztyén országok törvényhozó és végrehajtó hatalma ez! És ha e hatalom abból az elvből indul ki, mit 1873-ban a magyar jogászgyülés magáévá tett, t. i. a kötelező polgári házasság köteléke a házastársak életében birói Ítélettel felbontható, felbontandó pedig a kötelék egyik vagy másik házasfél — tehát nemcsak a férj! — kórelme folytán akkor, ha a bíróság a fenforgó körülményekből és okokból azon meggyőződóst merítette, hogy a házasság belsőleg megtört és megsemmisült. Ebből az általános elvből kiindulva felveszi aztán, mint megállapított válóokokat a prot, egyház által ilyenekül már elíogadottakat, (nem azért ugyan, mert azokat a prot. egyház helyesli, hanem mert önmagukban helyesek) tehát világosan kiszabja az elválási szabadság határait: no már ekkor nem lehet attól tartani s igazsággal nem lehet azt mondani, hogy ez a keresztyén hatalom ilyen intézkedéseivei ajtót- kaput nyit a könnyelmű elválásnak, elősegíti az erkölcsi romlottságot, aláássa az állam s a család boldogságát! Minő bölcseség is az a római böleseség! Az értelmes kath. világiak sehogy se tudják megérteni, sehogy se tudják bevenni; sőt kiváló tudósaik erősen ostromolják. Hisz ha megtekintjük azokat az államokat, melyekben a polgári házasság intézménye el van fogadva, ezek közt kivált Francziaországot, Belgiumot, Spanyolországot s a pápa fészkét, Olaszországot;