Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

9 Tudjuk, hogy a r. kath. dogma szerint a papirend eltörölhetetlen jelleggel bir ós házasságbontó akadály. Tegyük föl most már, hogy egyszer csak megcsendül egy áldozárnak fülében az Urnák eme szózata „nem jó az embernek egyedül lenni" ós segitőt keres magának. Hogy azonban tisztességes házas életre léphessen, előbb meg kell tagadnia hitét. Tehát protestánssá lesz. Szabályszerűen áttér, Az 1868. évi 53. t. cz. 8. §. szerint az áttórtnek minden cselekedetei azon egyház hitelvei szerint itélendők meg, a melybe áttért s reá nézve az elhagyott egyház hitelvei semmiben se kötelezők. Mint protestáns megnősülhet. Ha prot. nőt vesz el; nincs semmi akadály. De ha katholikus nővel akar egybekelni: akkor a kath. pap megtagadja a kihirdetést, megtagadja az esketést. Igaz, hogy az még nem nagy baj, mert intézkedett a törvényhozás, hogy egy pap se akaszthassa meg a különben szabados összekelóst ilyen okból. Az esketé-it elvégzi a prot. lelkész. A kath. pap azonban ezt a házasságot nem ismeri el érvényes házasságnak ; csak ágyasságnak nevezi; Nem ismeri el érvényesnek, mert a nő házasságra léphet ugyan, de ezzel a férfival nem. Elég boszantó már az is — ugy ezen utóbbi, mint az előbbi esetben — hogy egy nagy és tekintélyes felekezet lelkésze ágyasságnak bélyegez olyan viszonyt, mely a hasonló nagy tekintélyű biróság és más felekezet által tisztességes viszonynak, rendes házasságnak tartatik. Hanem hát ahhoz mit szóljunk, hogy az ilyen házasságból született leányt az anyakönyvbe törvénytelennek vezeti be. Tehát megbélyegzi a csecsemőt is. Arra pedig, hogy hitelveivel ellenkező cselekvényt végezzen, vagyis, hogy az ilyen házasságból származó s nála anyakönyvezendő gyermekeket törvényeseknek irjon be, nem kényszeríthető a r. kath. pap*). Ezért kellett aztán a legfőbb itélőszéknek határozatilag kimondani, hogy „Az anyakönyvvezető lelkész a születés törvényes vagy törvénytelen voltának megbirálására jogositva nem lévén, a házasság tartama alatt született gyermekre nézve megállapított törvényes vélelmet meg nem döntheti az, hogy *) Stehlo K. i, m. 97. 1. Zlinszky: Magyar magánjog. 531.