Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

3 teljesen elvenné hitelét ennek a különben bizonyos esetekben annyira szükséges és az állam legfőbb hatalmából folyó intézkedésnek. Attól az egy ponttól eltekintve, mely a házasságkötés rendes formájául meghagyja a pap által való összeesketést, csakugyan teljes ós tökéletes polgári házasságról van itt szó. Csak egy lépés kell hát még — és benne vagyunk a kötelező polgári házasságban, mely egy cseppel se idéz elő nagyobb vihart, mint a tervezet szerinti. A kötelező polgári házasság is meghagyja, jobban mondva megengedi a pap által való összeesketést, mert nem tiltja, hogy miután a felek dolgukat a polgári hatóságnál elvégezték, a paphoz, az oltárhoz is elmenjenek. E radikális intézkedés aztán nem adna alkalmat arra. hogy házasság és házasság között, mely az állami törvények értelmében egytormán érvényes és tiszteletre méltó, különbséget tegyenek; egyiket a másik mellett ki. csinyeljék. A kötelező polgári házasság mellett nyilatkozott a haza bölcse, Deák Ferencz is 1873-diki hires beszédében. „Előttünk van — mondja — és remélem nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül, a polgári házasság kérdése. A polgári házasság, nézetem szerint, absolute nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt nem tartom logikai alapon nyugvónak, nem tartom helyesnek, ós magára az egyházi rendre is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. Mert ha nyersebb nyelven mondanák ki a fakultativ polgári házasságról szóló törvényt: ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak azok össze benneteket; de ha össze nem adnak, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nem csak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés ós pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, a successionak; én tehát, mint állam, megkivánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét azután