Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

49 manens ok kétfélekóp gondolható: az ösztönszerű és az észszerű fogalmával; úgy hogy a többinek eliminálása után nincs más hátra, mint e két fogalom többé kevésbé alkalmas voltát egymással szemben mérlegelni. Az ösztön kétségkívül hoz elő czélszerü cselckvényeket. Ha megtekintjük azon állatok működését, melyeknél az ösztön legerősebben jön kifejezésre, lehetetlen a szabályosságban puszta véletlen működését látnunk. Van abban más faktor is, melyet mi egyedül a czélossággal jelezhetünk; a munka egy czél érdekében történik. Ámde semmi sem ad jogot arra, hogy e munkát tervszerűnek is tartsuk vagyis hogy egy abstrahálás közbejöttét lássuk, melynek segélyével a czél képzete a cselekmény előtt járna, s ezt folyton igazgatná. Az ösztönszerüség fogalmában csak bizonyos teljesen változatlan jelenségek egymásra következéséről lehet szó, oly módon, hogy az első működés milliószor megújul, anélkül hogy változásnak vagy haladásnak volna helye s a nélkül, hogy e működés más nyomot hordana magán, mint a vak ösztönét, mely tudat és terv nélkül hoz czélosságot létre. Vonhatunk-e ily korlátolt fogalom alá olyasmit, amit mi az erkölcsi világrend uralma alatt értünk? Elég a kérdést föltennünk, a válasz oly önkényt lolyik rá. Az örökös egyformaság mint az örökösen változó, örökösen új ősfogalma! A hatalom, mely okos meggyőzés és erkölcsi befolyás utján egy ideal szeretetére indit, mely az akaratot irányítja, a bátorságot felébreszti, az erőt aczélozza, az önuralmat ápolja, s az önmegtagadást tanítja, mely* az életirányt kitűzi, az életviszonyokat megszenteli, mely a legjobbak öntudatában magát kijelenti, mint az egyedülit, mely az emberi létnek értéket kölcsönöz, — egy ily hatalom fajilag egyenlő volna a méhek és rovarok ösztönével!*) Nem, ez nem lehets mi kényszerítve vagyunk következtetni: a czélosság a világban általunk csak mint egy észszerű elv nyilvánulása érthető meg.**) Itt azonban újból kettős kérdés előtt állunk: hogyan tekintsük ez észszerű elvet, úgy-e mint tudatosat vagy úgy mint *) 736 **) 738 1. 2