Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

31 alakiság általánossága is ujabb okra szorul, aminthogy az ismeretelméletben is a transcendentalis idealizmus követő-i ismeretünk egyik alkotó részének általánosságát nem abból magyarázzák ki, hogy az formai, hanem hogy az a priori, az emberi szellem lényegében gyökerező. Rauwenhoff is kényszerítve érzi mcvgát ide reknrrálni s fölveti már ott, hol a kötelességtudat formai voltát leginkább védelmezi, annak eshetőségét, hogy mi itt egy metafizikai ténynyel állunk szemben, melynek valóságat el kell ismernünk*) De ha ez igy áll, minek akkor előbb az általánosságot az erkölcsi tudat formai voltával igazolni akarni, az ut sokkal egyszerűbb, ha mi a kötelességtudatot, úgy amint az bennünk jelentkezik, — tehát nemcsak alaki oldalát — metafizikai ténynek veszszük, mely előtt, mint minden tény előtt, a szkepszisnek el kell némulnia. Az erkölcsi törvény, a kötelességtudat az egyedül reális, a legbizonyosabb, ami rám nézve lehető, ez volt Fichte kiindulási pontja s az ethiczizmus ujabb követői, mint emiitettük ugyan e pontra helyezkednek. „Az ember, mondja dr. Bruining, az erkölcsi törvényt nemcsak ugy tekinti, mint esetleg sajátját, hanem mint olyat, mely legbelsőbb lényegéhez tartozik, mely benne a lényegileg emberit alkotja."**) „Az ethikának, mondja I. J. de Bussy, nincs mit tennie mint a bennünk nyilvánuló valláserkölcsi alapelvet, mint meg nem magyarázott s meg nem magyarázható tényt elfogadni."***) „Az erkölcsi tehetségnek nem lehet más erredete, mint metafizikai," mondja Cannegietei****) s még szaporíthatnék az idézeteket, mely'ek mind azt mutatják, hogy a bennünk élő erkölcsi törvény lelkünknek sui generis, más tüneményekből.le nem vezethető jelensége, mely előtt épen azért mint metafizikai tény előtt meg kell hajolnunk. Két oldalról emelkedik tiltakozás ezen állítás ellen; az evoluczionizmus és a pozitivizmus részéről. Amaz tagadja, hogy *) id. ni. 2(>0. **) »De ethische richting en de godsdienst.« Tlieol. Tijdschrift 1877. Itíi 1. ***) I. J. de Bussy Over de waarde en den inhoud van godsdienstige voorstellingen. Amsterdam 1880. 18 1. ****] Dr. T. Gannegieter De Nuttigheidsleer. Groningen 187(5, Ü5 1.