Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1889

I. Az areopag eredete és szerepe az athenaei államban Pe-rikies koráig·. — Értekezés Borsos Istvántól.

— 10 — (civitas), elfogadván közös istenségül Athene Poliast, kinek tiszte­letére mindnyájan egyesültek, ugy azonban, hogy a gensek, cn­riák éstribusok külön istentisztelete megmaradt s ezek, mint ön­álló testületek belügyeiket továbbra is saját maguk intézték. Ez az átalakulás azonban nagyon hosszú idő alatt tör­tént. Pausanias emliti, hogy Attika kis községeiben oly hagyo­mányokat talált, melyek azt mutatják, hogy minden kis község­nek királya volt Kekrops uralkodása előtt. 1) Körülbelül 100 ilyen kis királyság volt s ez nyilván tanúsítja, hogy ez időben a gen­sek még önálló kis testületek voltak a családfők uralma alatt. A gensek egyesülése folytán később 12 kis államközség alakult, 2) melyeket a hagyomány szerint Kekrops egyesitett· egy szövetséges állammá körülbelől a 16-ik században Kr. sz előtt; ugy azonban, hogy Kekrops csak saját kis állama fölött uralkodott, mely később Athenaenek neveztetett. A többi 11 pedig megtartotta függetlenségét, maga intézte polgári ügyeit s mindegyiknek megvolt saját prytanaeuma és főnöke.' 5) Ε 12 kis állam végleges egyesítését a hagyomány egy­hangúlag Theseusnak tulajdonítja, ki a többi városi kerületek tanácsait és főhatóságait megszüntette oly módon, hogy At­lienae tanácsháza és prytanaeuma egész Attika tanácsházává és prytanaeumjává vált. Egész Attika elfogadta Athene Poliást védő istenségül, kinek tiszteletére s az egyesülés emlékére ül­ték évenként a Synoikia nevü ünnepet. 4) ') Pausanias I. 31. τών tv τοϊς δήμοι ς <{άναι πολλούς ώς καϊ nob της αρχής τον Κέχροπος ίβκσιλεύοντο. s) Strabo szerint: Kekropia, Tetrapolis (Oinoe, Marathon, Probalinthos és Tri­korythos), Epakria. Dekeleia, Eleusis, Apliidna, Thoi'ikos. Brauron. Kythcros, Sphettos, Kephisia és a 12-ik valószínűig Phaleros. s) Thucyd. Lib. II. cap. Ιδ. ίαϊ γάρ Κέκροπος καϊ των πρώτων βασιλέων ή Άτ­τ ικη ίς Θησέα άεϊ κατά πόλεις ώκεϊτο πρ υτανεϊά τε έχουσας καϊ άρχοντας, κ αϊ οπότε μη τι δείσειαν, ου ξυνι]σαν βουλευσόμενοι ώς Τον βασιλέα, «/./.' αυτό) έκαστοι επολιτευοντο και έβουλεόοντο· καί τίνες και επολέμησάν ποτέ ανιών, ώσπερ και 'Ελευσίνιοι ΐίίΐ' Ευμόλπον προς ΈοεχΟέ«. 4) Thucyd. Lib. cap. Ιδ. εηειδη δέ Θηο'ευς έβαςίλευσε ί γενόμενος μετά του ξυνε­τοΰ καϊ δυνατός τά τε άλλα διεκόσμηΟί την χώρα ν κ αϊ χαταλύσας τών άλλων πόλεων τά τε βουλευτήρια καϊ τάς αρχάς ες την νυν πόλιν ουσαν. εν βουλευτηριον αποδείςας καϊ πρυ­τανεΐον, συνοίκισε πάντας, καϊ νιμομένους τά αυτών εκάστους άπερ καϊ προ του ηνάγκασε μια πόλε ι ταντ y χρησ )αι, η άπά'των ηδη ξυνιελουντων ές αυτήν μεγάλη γενομένη παρεδόθη yjib Θησέως τοις ^αατα χα\ ξυνοίχια ές (xíívjv \4&ψα,ιοι έτι X(u νυν τ») &εο> ξορτην cJV jWoifAtj noiovat*

Next

/
Thumbnails
Contents