Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

— 4 — pedig egy szeszély, az ezt vagy azt hinni akarás, tetszés nyilván ulásának. Sokkal tetszetősebb alakja van egy más magyarázatnak, a mely szerint a hit ép ngy, mint a tudás meggyőződés, bizonyos dolgoknak feltétlenül igaznak tartása, azzal a különbséggel, hogy mig a hitnek a maga igazolása végett nem szükséges a subjectum közén túllépni, addig a tudás tárgyainak igazsága objective bizonyítandó. E felfogás megegyezni látszik az igazsággal, mert hisz a vallásos embernek csakugyan elég a benne élő vallásos tudat, s nem érzi szükségét annak, hogy azt igazolja, mig a tudomány tételei csak akkor tekinthetők megállapítottaknak, ha igazságuk mindenki által hozzáférhető és bizonyítható. Ámde e felfogás mellett is még mindig fenn marad a kérdés, hogy mi magyarázza meg azon különbséget, a mely szerint a subjectiv meggyőződés az objectiv bizonyítás nélkül is oly sok hívet képes magának szerezni, hogy az emberek nagyon is fogékonyak a vallási argumentumok iránt, holott azok az objectiv jelleget állítólag nélkülözik? Valamely mélyebben rejlő oka van-e ennek, vagy talán az egész csupán a véletlen műve, &zon véletlené, a melynek a tudatlanság vagy tudni nem akarás oly sokat szokott felróni? Nem, a véletlen nem szokott ily állandóan fontos szerepet játszani, s nem is ez a tünemény megfejthetetlen, hanem a subjectiv meggyőződés elmélete az, a mely hiányossága miatt a megfejtésre teljesen képtelen. Először is helytelenül állítja, hogy a vallásos és tudományos meggyőződés egyenlők volnának, ugyanoly intensivitással bírnának. A kettő között ugyanis határozott fokozat! különbség van. Nevezetesen a tudományos megg}

7őződés sajátja, hogy az soha sem feltétlenül igaznak tartás. Akármennyire meglegyek is én győződve valamely tétel helyes voltáról, valahányszor arra fontosabb esetekben hivatkozom, ezen hivatkozásnak csak akkor leend kellő súlya, ha az illető tétel egyúttal bizonyittatik is. Ellenben a vallásos meggyőződés feltétlen, mintegy az ember lelkéhez, Énjéhez van nőve s bizonyításra csak akkor szorul, ha hitünk annak igazságában bármely oknál fogva meg-