Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

— 2 — annak, a ki egyebütt hasztalan fárad, hogy meglelje, kit lelke óhajt, kinek segélyére rászorult. Még a kinek magának is lehetne nyájas családi köre, boldogabb itt azok társaságában, akik vele korra, tanulmányaik s gondolkodásuk módjára megegyeznek. A feladat, a czél, a melyet az iskolának elejébe tűznek, a társadalom s az azt határozó főeszmék módosulása szerint változik. Most alig akarnak tőle egyebet követelni, mint hogy tanitson. Korunk szelleme a tudást, még pedig a sokat és biztosan tudást sürgeti. Hogy a szervezet tökéletesedik, vagy hogy erre meg van legalább a lehetőség — főleg mióta Darvin a természeti kiválás theoriáját kieszelte — hajlandó az ember elhinni. Egyes 'szervek is ügyesednek, fejlődnek, tökéletesednek, miért ne történhetnék meg ugyanez a szervek összegével a szervezettel? Még azt is megengedjük Du Bois Reymonddal, hogy elegyengessük az űrt az ismeret keletkezésének két nagy, ellentétes theoriája között, hogy az ismeret, a tudás, mint teheték átöröklődik s tapasztalás által lesz öntudatossá. ') Bizonyos az is, hogy ereseit sub pondere palma, az erő erőködés által nő folytonos munkában, gyakorlat által ügyesedik s úgy lesz öntudatossá, ha próbára volt téve. De fel nem tehető, hogy ennek az egészséges fejlődésnek is meg ne lenne a maga határa épen úgy, mint a hogyan nem lehet egyetlenegy szervet sem folytonosan egy irányú erős működésben fáradság nélkül tartani. Munka közben a vér erőssbben ömlik a dolgos részekhez, elviszi az elhasznált anyagokat, helyettesíti uj elemekkel; de mintha külön volna minden részecske számára a pótanyag, nem szivesen ad egy-egy szervre -— legalább egyszerre — sokat. Azok a tagok azután egyszer csak elfáradnak, elzsibbadnak, sőt megfájulnak s kénytelenek vagyunk őket pihentetni. Csak abban különbözik a kidolgozott izom, a begyakorolt ügyesség, a kifejtett lelkitehetség a csenevésztől, vagy *) Du Bois Reymond : Leibnizische Gedanken in der neueren Naturwissenschaft. 34. 35. lap. V. 0. Spencer Herbert: The principles of Psychology. I. 418 lap.