Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

— 14 — Ezen különbség nem a véletlen dolga, nemcsak egy osztályban, nemcsak egy vidéken, megtaláljuk minden osztályban, minden iskolában és pedig annál fokozottabbb mértékben, minél nagyobb földterületről gyülekeznek össze a tanulók és méginkább, minél különbözőbb vagyoni helyzetok és életmódjuk. Tegyük fel már most azt az előbbi megjegyzésünk szerint is ritka esetet, hogy minden osztálynak más más, a korosztály általános, közepes magasságának megfelelő padja van és hogy minden osztály mindig a magáét használhatja. Ezen padokban az osztáty egy része, a legrendesebb növekedésű tanulók (tehát még egyáltalában nem mind, ha az óriásokat és a törpéket kihagyjuk is a számításból, hanem mégis a tanulók zömének egy, talán nagy része) jól fogják magukat érezni, de igen sokan nem — és pedig annál kevésbé, minél inkább közelednek a két véglet felé. Az egyiknek magas a pad, a másiknak alacsony. Lássuk, hogyan és voltaképen mi alacsony, vagy magas. Az iskolai pad két részből áll, asz-falból és a vele szilárdan összekötött székből. Ugy az egyik, mini a másik alkatrész lehet alacsony, vagy magas. I. 1. A szék, vagyis a pad ülőkéje akkor magas, hogy ha a láb — egyenes ülés mellett — nem éri, vagy csupán újjai hegyével éri a földet, a mikor az alszár tehát mintegy lóg a levegőben. A magyar ember ugyan inkább irigyli, sem hogy sajnálná azt, a ki a „lábát lógatja," mert ezen kifejezéssel a pihenés, a ráérés, a semmittevés fogalmát köti össze: a gyermek azonban épen nem találja kellemesnek ezen állapotot. Ha a sarok nem ér le a földre, a lábszár alsó lágy részei meghúzódnak, összeszorittatnak, ennek következtében a vér szabad folyásában akadályoztatik és létre jön azon igen kellemetlen érzés, a melyet zsibbadtságnak mondunk. Hogy a fásultságot kiverje lábaiból, hogy bennök a vérkeringést felfrisitse, kénytelen a gyermek azokat időnként megdörzsölni, meglóbázni, „harangozni." Midőn a tanitó ezt tilalmazza, végrehajtja azt a kínzást, a melyre a pad készitője Ítélte a beléje ülő szerencsétleneket, a nélkül, hogy a figyelmet biztosítania sikerült volna