Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1884

I. Az erdei lak. Dr. KAPOSSY LUCIÁN-tól

- 6 2) E lényeges s legjellemzőbb sajátságokat oly elevenen fesse, hogy a festés az olvasó lelkében ugyanazon hangulatot ébressze, minőt a leirt tárgy saját lelkében ébresztett, ép ezért legjobb az a leirás, mely azt a hatást festi, melyet a tárgy az emberre gyakorol. 3) A költő a leirás tárgyát ne mint már készet, meglevőt adja elő, hanem mint készülőt, amint részei egymás után alakulnak, pl. Homer Achilles pajzsát s a rajta lévő domborműveket nem leirja, hanem elbeszéli hogyan készitette Hefaistos azt a pajzsot. A festő költés stilusa a festő s plasztikus stilus; fajai: 1) Az életkép (genre) Az életképben a költő vagy egy embert vagy egy egész csoportot, több jelenetet rajzol, fest a végből, hogy ama csoportban vagy a rajzolt egyénnek gondolkodásmódjában s tetteiben a nép s társadalmi élet egyegy jellemző oldalát mutassa be. Hangulata vig, tréfás, szatirikus, komoly. Vannak genre-k, melyekben inkább a történet a lényeg, s olyanok, melyekben a lyrai rajz a belső állapotok rajza a lényeg, ép ezért némelyek a kisebb költői elbeszéléshez (pl. Megyeri Csokonaitól), balladához (Falu végén Petőfitől), mások az érzelmi költeményekhez (Téli esték, Sári néni) hajlanak. Előadásának módja a költői festésével megegyez. 2) Költői festés. A költői festés tárgyát tájképek, természeti tünemények, művészet és mesterség alkotásai teszik. E tárgyak előadásában a költő nem rajzolhat aprólékos részletességgel, hanem nagy s jellemző vonásokkal; festésének oly természetűnek kell lennie, hogy az olvasó lelkében gondolatok, érzelmek és képek keletkezzenek; a költőnek oly vázlatot, mesteri körrajzot kell adnia, melyet az olvasó fantasiája segítségével teljes képpé egészíthet ki; előadása nem lehet tisztán tárgyias, hanem át kell szőve lennie a költő reflexiói s érzelmeitől s épen azon érzelmeket kell rajzolnia, melyeket a tárgynak rávaló hatása benne keltett. A költő alanyiságának a leirás tárgyával való benső összeolvadásából származik a költemény hangulata, sajátszerű jelleme, melynél fogva egyiken a dal, másikon az elegia, harmadikon az óda hangulata