Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1884

I. Az erdei lak. Dr. KAPOSSY LUCIÁN-tól

— 3 — búsong néma megadással a bánatos szomorú fűz, mellette cseveg a kristály tiszta patak; a cserje vad bogán ott csattog a kis csalogány, mellette búg a búgó vadgalamb szerelmes turbékolással; ott ugrál az erdő bohócza a seregély, némán figyelve egy darabig a többi szárnyasok dalát, mig végre ő is beleszól a karba nem ugyan saját dallammal, hanem bohókásan utánozva a többiek hangját mindent összezavarva; fütyül mint a rigó, csereg mint a szarka, hup-hupoz mint a banka, brekeg mint a béka, andalog mint a csalogány, ugat, sikoltoz, nevet, s mindez oly szépen, szivet vidámitólag hangzik bele az erdei khórusba; a magasabb fák kinyúló csúcsain ott ismétli változatlan ci-cidalát a sármány; az erős cser kérgén fáradatlanul kopog az erdő ácsa, a harkály, közbe-közbe éles átható nevetést hallatva, melynek éles hatását szeliden mérsékli a banka mélabús liup-hupja s az időjós kakuk kukukja. Mily elragadóan bájos a lomberdő az alkony beálltával! A nap utolsó, bucsucsókját lehelte a természetre, s aztán elmerült! Az estpir átszűrődve a fák lombkoszoruján, gyengéd rózsás cinnel vonja be az egész erdőt; a fák lombjai közt feléled a lágy zefir, magával hozva a kisded Ámort, mely aranyos nyilvesszőit bocsátá a néma lombok közé, mire ezek egymáshoz hajolva, mintha csókokkal üdvözölnék egymást édesdeden suttogni kezdenek. Majd kihamvad az estpir, feltündöklik az első csillag, feltüntével megzendül egy bokor, majd a másik, harmadik a fekete rigó halk édes dalától; a cserje vad bogán zeng az erdők angyala, a tündérajku csalogány, amott a pacsirta, a természet varázshangja magasra emelkedve dalolja háladalát, emitt a kis mélahangu pintyőke vesz bucsut; odvában a madarak remetéje is huhogni kezd s készül az éjjeli zsákmányra; az éj kirélynője megezüstözi csillagsátorából a bérezek ormait, a pásztor furulyának bánatos hangja összevegyül az erdei pacsirták fuvolaszerü szende danájával. Perez perez után tűnik, elhal a furulya panaszos hangja, elnémul a dalosok kara, megszűnik a zefir suttogása, halotti csend terül el az egész természeten, a néma csendbe csak egy-egy bagoly üvölt, vagy egy-egy lappantyú morrog