Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1884

I. Az erdei lak. Dr. KAPOSSY LUCIÁN-tól

— 14 — lágy ömlése hiven festi a megelégedés természetét, egyforma édességét. A két utolsó szak lejti rythmusa könnyű ömlésénél fogva nem alkalmas ama két szak tartalmi szépségének hordozására; a tartalom e két szakban, mint fentebb láttuk, fenséges, melynek visszatükrözésére a menő lábak ünnepies, méltóságos, folyton emelkedő rythmusa szolgál; e czélt elérhetjük úgy, hogy a két utolsó szak rythmusát (az összhang, és az egység szépségének rovására) megváltoztatjuk, eső rythmusát emelkedővé alakitjuk ugy, hogy a verssor első s utolsó szótagát csonka lábnak tekintjük, mely esetben a tartalom hordozására alkalmas ünnepiesen ömlő sorokat nyerünk, pl. Melyl paran|csolat|ját menny|dörög|ve adíja. igy a többi sorban is. A szakalkotás kellékei ellen több helyen vét Petőfi; több sor olyan szóval végződik, mely értelmileg a következő sorhoz tartozik, igy a 2-ik szak első sorából hűsen a második sorba tartozik, ilyen a 3. szak első sora, s a 7-ik szak 3-ik sora. Rímei egy szak kivételével minden szakban jók; a 3-ik szakban rossz a rim: mélységébe-tükörébe ugyanazon beszédrész ugyanolyan alakban alkotván rimet. A költemény utolsó, a rim csengésével is kiemelt szava: szivárvány, mintha csak ez vetné vissza kedves szineit az egész költeményre, mintha csak ennek ragyogó világításában jelennének a költemény egyes tárgyai, mintha csak ez vonná be a költeménynek minden egyes mozzanatát az őt megillető szinnel; zöldszinnel az erdőt, az állandóság erényének halvány kék sziliével a búgó vadgalambot, a jókedv világos sárga sziliével a fütyülő rigót s csapongó vadméheket, a hiúság narancssárga sziliével a kaczérkodó virágokat, az ábrándozásra csábitás sötét kék szinével a völgy mélységében levő beszédes kis tavat, a megelégedés piros szinével a kunyhó lakóit. Dr. Kapossy L.