Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1884

I. Az erdei lak. Dr. KAPOSSY LUCIÁN-tól

jár gödölyéi mellett az anyakecske duzzudó emlőivel, ott van a vadméhek méze. Majd a szabadság boldogságát rajzolja. Édes bizalommal közelegnek a kunyhóhoz a fütyülő rigó s biígó vad galambok, nem félnek a madarász lépes vesszőjétől, Nincsen itten rabság, nincsen itten úrkény Mely parancsolatját menydörögve adja Csak az égi háborúnak zeng koronként Istentiszteletre buzditó szózatja. Es az isten jó, ő nem soká haragszik, elvonulnak a terhes fellegek, távolról hallatszik csak mormogásuk, a kunyhó felett pedig felragyog teljes színpompájában a megengesztelődött Isten mosolygása: (a) tündöklő szivárvány. A költemény eszméje: a kevéssel való megelégedés s függetlenség boldogsága; a kis kunyhó s környékének körrajza csakis ezen eszme visszatükrözésére s a költői hangulatnak hordozására szolgál, minden egyes kis mozzanat a szabadság édességét, az isteni gondviselésben való megnyugvás boldogságát érezteti. Ott csapong a patak partjain a nyiló virágok között az ifjú könnyelműségével a szerelmes méhecske, ott fészkel a susogó lombok között a biztosság édes kéjével a búgó vadgalamb; ott gyönyörködik a gurba hátú kis kunyhó eresze alatt „a nagyravágyás, a hir vad álmaitól" nem zaklatott egyszerű ember isten haragjának fenséges nyilvánulásában s megbékülésének tündöklő jelében. A költemény tárgya egy kép, mely teljesen megfelel a leiró költés tárgyának; a kidolgozásban érvényesitve találjuk a költői festés kellékeit; egy vonással rajzolja a kunyhót Mint a szív az első szerelemnek titkát Rejti a kis kunyhót bérezek koszorúja, Susogó erdőség rezgő lombozatja, fütyülő rigó, búgó vadgalamb, völgybe futó kis patak, vad méhek dongása csak egy-egy vonás az erdő. életéből, de oly vonások, melyekből az olvasó fantasiája teljes képet, bérczes-erdős vidék képét készítheti; — a hegyek tetein járó anyakecske s gödölyéi, a