Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883
I. A nyelvészetnek, s a latin nyelvnek viszonya történelemhez. Kis Ernőtől
— 2 — kernet, és most legyen szabad székfoglalóul a nyelvészetnek s a latin nyelvnek a történelemhez való viszonyáról értekeznem. * -t* Hosszú ideig az egyes népek történetének az volt rendes bevezetése, hogy őstörténelmük Ázsia rengetegeiben vész el. Ujabb időben egy uj tudomány, az összehasonlító nyelvészet jött a történettudomány segítségére, s ez bebizonyította, hogy a nyelvészet azon idők történelmét is biztosan elénk tárja, a mely időkről irott emlékek nem maradhattak reánk. „Éppen száz éve, hogy egy indiában lakó angol W. Jones azt a véleményt fejezte ki, hogy a szanszkrit, a görög, a latin és a germán nyelvek feltűnő hasonlósága csak ugy magyarázható meg, ha felteszszük, hogy mindezek a nyelvek valami közös forrásból származnak." *)• S e száz év óta az összehasonlitó nyelvészet nagy haladást tett, s a történelemre nézve megfelelő eredményeket szült. A nyelvészet segítségével tudjuk ma már meghatározni az egyes népek ősi lakhelyét, azok szomszédjait s a velők rokonságban állott, vagy többé kevésbbé érintkezett népeket. A nyelvészet képes kimutatni, hogy két egymással hadakozásban állott nép közül melyik a legyőzött,- s melyik a győztes fél, mivel az utóbbinak nyelve emelkedik rendszerint uralomra a legyőzötté felett. Szóval a nyelvészet veszi át a történetirást ott, a honnan már semmi irott emlékünk nem maradt. „A nemzeteknek azon ős történetei, a melyeket a nyelv a maga rokonainak segítségével tüntethet fel, nagyon megelőzik a históriai történeteket, — írja Hunfalvy P. — azok igazán a nemzet bölcsőjét és fejlődő ifjúságát mutatják meg; azok, a szónak legszigorúbb jelentésében őstörténetek. A mikor a nemzet a históriai színre lép, akkor már elhagyta nevelődő ifjúságát; a nemzet életének legtanuságosabb és legérdekesebb része a históriai szín megett lappang." **) így tehát a történelem legbecsesebb lapjait nem ismerné az, ki a törtéBudap. Szemle 1884. cvf. 3. sz. Nyeivtudomány cs őstörténet. **) Hunfalvy 1». M. O. Elhnogr. 22*4. 1.