Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

I. A nyelvészetnek, s a latin nyelvnek viszonya történelemhez. Kis Ernőtől

— 10 — Egyházkerület meg választatásomért hálás köszönetem s azon igéretemet, kogy a bizalomnak, a melylyel engem kitüntetett, tehetségem szerint megfelelni mindenkor első kötelességemnek ismerem. Tudom, hogy a Főtisztelendő Egyházkerület féltve őrzi e szent helyet, mert a reformatio tudomány nélkül, egyházunk iskola nélkül nem élhet. Szent örökség gyanánt e tanulságot hagyták reánk példájok által őseink, s ez örökség a mi talizmánunk. Azért bár jöjjenek komor napok, s nehezüljenek meg az idők főiskolánk anyagi fennállása felett, mi védjük az „alma matert," mert mint minden nemzet nyelvében él, ugy elmondhatjuk, hogy egyházunk éltető eleme Ja tudomány. Mi nemcsak önmagunk, hazánk iránt is kötelességünket teljesitjük, midőn iskolánk felvirágoztatásán fáradozunk; mert hiába való azon ellenvetés, minek a felekezeti iskola, midőn ott vannak az állam iskolái? Én haladást csak ott láttam, a hol verseny van, keljünk tehát versenyre és győzzön a jobb! Nagytiszteletii. és Tekintetes tanári kar! Tudom, hogy a férfin, kinek kora halála által üresen maradt helyét elfoglalom, a tisztelet és becsülés kötelékeivel volt hozzátok fűzve; tudom, hogy tanári feladatának élő, önfeláldozó munkássága volt azon kapocs, mi boldogult elődömet Rózsa István tanárt sziveitekhez közelebb vonta: sem olyan gazdag ismeretekkel, sem az övéhez hasonló tapasztalatokkal nem jövök közétek, egyedül munkakedvet hozok magammal, de ezt főiskolánk javára szentelem, fogadjatok körötökbe bizalommal. Nemes tanuló ifjúság! Ne az én igénytelen szavam, a tárgy fontossága érlelje meg bennetek a nyelvészet mivelésének szükségét komoly meggyőződéssé, hogy kezet fogva, közös munkálkodásunk hazánk felvirágozására szolgálhasson Kis Ernő.