Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

giai tüneményeket vette kiindulási pontul, s a mint saját tettének indokait a maga egyéniségében, önelhatározásában találta: a természeti tüneményekben észlelt szabályszerűséget is per analogiam egy magasabb egyéni akarat következményének vélte; a mint egyik embert a másiktól függőnek ismerte: a tünemények között is ilyen összefüggést keresett, s felismerte az ok és okozat viszonyát; és mivel ismeretei a megfigyelés által szolgáltatott adatok csekély körre kiterjedése következtében hiányosak valának, az okozatok és okok lánczolatán felfelé haladva, utoljára oly tárgyakhoz és tüneményekhez jutott, melyeket másokkal az ok és okozat viszonyába hoznia nem sikerült. Ezeket, mint függetlenül létező okokat azután személyesítette, s mint a többi létezőkön, sőt az ő hatáskörén is felül állókat, felsőbb lények gyanánt tisztelte, bajaiban segítségül hívta, hódolala jeléül nekik áldozati tüzeket gyújtott, azon boldogító tudattal, hogy áldozatának füstje — kegyességének a léghajója. — felviszi magával bánatos lelkének töredelmes vallomásait s megengeszteli az ellene haragra gerjedt égi hatalmakat. Az emberiség ifjú kora azután behintette a költészet virágaival a természeti tárgyakról és erőkről alkotott eme darabos fogalmak rögeit, a személyesített tüneményeket vallásos dalokba foglalták, a természeti erők nagyságát és hatalmát imákba foglalva énekelték. Ilyenek a Rig-Véda szanhitájának énekei. Később pedig a személyesített természeti tárgyakhoz és tüneményekhez erkölcsi fogalmak is köttettek. így a Rig-Véda énekeiben a fény és setétség küzdelmei mint az égen folyó harczok vannak említve, a Zend-Avesta szerint pedig ugyanazok már a földön vívatnak, s bennük egyszersmind a jó és rosz közötti ellentét harcza is folyik. Eképen az embernek a természetről való első ismeretei, a költői felfogás segítségével, az emberiség vallásává lettek, az úgynevezett természeti vallássá. Az ember belátta azt, hogy a lételeért folytatott küzdelemben az általa feltalált és felhasznált eszközök, és saját ereje elégtelenek, segítséget keresett, és e segítséget a természet rendje felelt uralkodó hatalmakban gondolta fellalálhatónak. A természettudomány átalakult vallássá, a természettudósok lellek a vallás papjaivá, ezen korszakol tehát helyesen nevezhetjük a természettudományok vallás-költészeti korszakának. ') Szász Károly: A világirodalom époszai. I. k.