Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

alexandriai püspök (248—264) irataiból azt következteti,

1) hogy a Demokritos- és Epikurféle atomismus az ős-keresztyén egyházban is elfogadott, vagy legalább Alexandriában nagyon elterjedt nézet volt. Mind a melleit is Görögországban, Alexandriában a természet vizsgálata egészen más irányba téri; amint az ég valódi alkatáról szerzett ismeretek tökéletesbüllek, az egyes tudósok inkább az astronomiával mint a cosmogóniával foglalkoztak; a természet nagy kérdéseit illető vizsgálódás az ég felé irányozódott, A philosophiai kutatás is — a képzetek eredete fontos kérdésének Parmenides által (536 Kr. e.) történt feltevésére a cosmologicus elmélkedés állal nyert feleletet elégtelennek találván — a tudás eredetének és határainak psychologiai problémáira irányzódott. De épen e nagy problémák megoldására fordított munkája közben győződött meg arról, hogy az emberi ismeret csak a phaenomenonok- s nem a noumenonok ismerete is egyszersmind, következőleg bizonyos criteriumokra lenne szükség, hogy a phaenomenonokban az igazat a tévestől meglehessen különböztetni. Plató és Aristoteles ily criteriumul az észt Alították; de ez állal a kérdés nem lett megoldva, mert újra az a kérdés állott elő, hogy mi képezi az ész ítélete helyességének criteriumát? mi biztosit arról, hogy következtetéséhen az ész is nem téved? E kérdésre a philosophia subiectiv módszerével nem volt képes kielégilő választ adni, s előbb skepticisinussá fajult, utóbb pedig a hillel szövetkezett. A gondolkodás nagy folyama, mely a Kr. előtti 6-ik században ágakra szakadt, s a görög művelődés történetében széles és mély medret ásva majd rombolva, majd termékenyítőleg futotta pályáját, Plolinosnál újra egy mederbe tért; a különböző sebességű és színezetű hullámok szinükvesztetten simultak el a közös meder korlátozó parljai közölt. A philosophia beolvadt a Iheologiába, ennek szövetségesévé, utóbb pedig eszközévé lelt. A lét nagy kérdésére a vallásphilosophía az emaualio tanával felelt. A 13-ik században azonban „két kiváló fontosságú társadalmi tényező lépett fel: az iparos és a tudományos elemek, mint őket Comte nevezi*

4.A scholasticismus és mysticismus selétségét kezdte elűzni a ') G. Roch: Die Schrift des alexandrinischen Bischofs Dionysius des Grossen „Ueber die Natur", eine altchristliche Widerlegung der Atomistik Demokrits u. Epikurs. 2) Lewes: A philosophia története. II. k. 291 1.