Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1873

8 nak; e tekintetben egyébiránt ugyanazon bánásmód alá esnek, mint a teljes cselekvési képtelenségük miatt gyámság vagy gondnokság alá helyezett természeti személyek. . Hogy vétségükből (ex delictis) miután ilyeneket el sem követhetnek, nem köteleztethetnek, azt már fenntebb érintettük. A menyiben azonban a kötelem, mely valamely jogi személyt illet képviselőinek csalása vagy gondatlansága (dolus vagy culpa) folytán módosulhat, ha p. o. ezek valamely dolgot eladnak, s rejtett hibáit tudva elhallgatják, a kötelem módosulása a jogi személyt is érintheti, s anyiban közvetve képviselőinek csalása vagy gondatlansága is a jogi személyt magát éri. Más részt azonban szerezhetnek az eílenök elkövetett vétségekből törvényes igényeket, mert egyátalában vagyonképesek. Oly kötelmek, melyek természeti személyeknél, ezeknek arra irányzott akarata és cselekvése nélkül is létre jöhetnek p. o. vagyonközösség folytán, hasonlókép a jogi személyeknél is előfordulhatnak. Általában a kötelmeknél is azon szabály áll, hogy ezek csak a jogi személyt, mint egészet illetik, mig ellenben az egyes tagoknak abban részök nincsen. A jogi személyek továbbá mások ellen keresettel élhetnek és viszont mások is ellenük kereseteket emelhetnek, más szóval, a jogi személyek a perben felléphetnek akár mint fél akár mint alperesek. E képességük, mint általános Jogi állásuk szükségképi folyománya és kiegészítése már a római jogban kifejezetten el van ismerve. E tekintetben lényegesen különböznek a testületek az egyszerű társaságoktól (melyeknek testületi jogaik nincsenek); az utóbbiaknál t. i. minden egyes előforduló esetben valamennyi társ (socius) közreműködése kívántatik oly formán, hogy ügyviselőjüknek (procurator, actor) valamenyi társ által kell igazoltatnia, holott a testületek általában állandó ügyviselő (syndicus) által képviseltethetik magukat, nem záratván ki természetesen azon lehetőség sem, miszerint egyes esetekben ők is egyszerű ügyviselőt (actort) rendelhetnek, kinek azonban szabály szerint nem kell az universitas valamennyi tagja által igazoltatnia, miután ezen ügyviselő nem az egyes tagokat, hanem a jogi személyt, mint egészet képviseli. Ha personarum universitasból már csak egyetlen tag (civis és nem socius) van életben, akkor ez kivételképen különös igazolás nélkül is a jogi személyért (universitasért) perelhet, és bepereltethetik, de nem saját nevében. A jogi személyek ellen használandó végrehajtási eszközök ugyanazok, melyek a természeti személyek ellen intéztetnek, csak a személyes fogságnak nem lehet helye, mert a jogi személyek nem fórnak testi, hanem csak eszmei személyiséggel. Perbeli esküt a jogi személyek római jog szerint elöljáróik által tesznek le, jelenleg pedig a gyakorlati jogászok azt tartják, hogy testületeknek bizonyos számú tagjaik által kell letenniök, a szám. valamint a kiválasztás módja iránt azonban szétágoznak a nézetek. Örökjogra a jogi személyek legkésőbben, és csak lassanként képesítettek, minek oka az «jrökjog természetében s a jogi személyeknek a természeti személyekétől különböző lényegében fekszik. A jogi személyek soha nem halnak meg, következőleg örököseik sem lehetnek. Mások utáni öröklés pedig a jogi személyekre nézve, melyek legközelebbről csak az élők közötti vagyoni forgalom líözvetitésére rendelvék, nem épen okvetlenül szükséges. Pusztán czélszerüségi okok vezettek arra, hogy a jogi személyek az örökjogra is képesítessenek. E tekintetben a következőket jegyezzük meg. 1. Törvényes örökösödésre, mely általában családi viszonyokon alapul, a jogi személyek, melyeknél családi viszonyok elő nem fordulhatnak, merőben képtelenek. A római jog ebbeli képte-