Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1873

Ii ténö elidegenítés. A vagyon ugyanis még a jogi személy fenállásakor sem volt az egyes tagoké, következőleg a feloszlatás után sem juthat nekik, minthogy ez által több jogot nyernének, mint a mennyivel az előtt bírlak, a mi képtelenség volna. A vagyon egyéb érvényés intézkedés hiányában szabály szerint mint ura fogyott (bonuni vacans) a fiscusra száll, és csak is akkor osztható fel az egyes tagok között, ha vagy az állam méltányossági okoknál fogva nekik kiadja, vagy ha valamely testület czélja már előre egyedül tagjai összességének érdekére volt szorítva, miként ez czéheknél történik. Egyébiránt a fentebbi szabály nem tűnhetik fel gyűlöletes színben, mert az államra átszált ilyenféle vagyon-tömegek általa rendesen ugyanazon vagy hasonló célra foguak forditatni, mire mintegy erkölcsileg kötelezve is van, ha csak különben ezen czél elérése az államnak is érdekében fekszik. Bevégezvén értekezésemet, fogadja a t. közönség a székfoglalásom alatt irántam tanúsított türelemért őszinte köszönetemet. Érdemekben gazdag tanártársaimat pedig bizalommal kérem, részeltessenek engem továbbra is azon nagyrabecsült, rokonszenvükben, melynek mint tanítványuk sokszor érdemtelenül is osztályosa valék. Mi pedig tisztelt barátaim! nemes ifjúság! emeljük fel törekvésünket azon magaslatra, melyet tőlünk a társadalom s az emberiség érdeke megkíván. — Övedezzük fel magunkat a XIX század fegyverével: a tudomány és szellem fegyverével, s mutassuk meg a vívandó szellemi harcban azt, hogy ránk magyarokra, Európának s az emberiségnek nagy és tartós szüksége van. Karsa István. 2*