Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869

mint a fejlődés alsóbb foka, s a bölcsészet története annyira párhuzamban halad Hegel rendszerének categoriáival, hogy a kettőnek izesülése legtöbb helyen összeesik és kimutatható. Ha Hegel rendszerében természet és szellem egymást áthatva léteznek is, azért önállóságuk nem semmisittetik meg, bár nem ritkán fogatott már fel Hegel oly értelemben, hogy a természet és szellemvilág csak külön elem a logicai eszme előállítására mint ezt Rosenkranz is Eszmetanában a 245-dik lapon felemlíti és ezen felfogás ellen határozottan védekezik. Hegel rendszere egészen következetesen van minden részeiben keresztül vive, legfölebb természetbölcselete hiányos kissé a miatt, hogy az empirismust, mely azonban legtöbb vívmányait Hegel halála után mutatta fel, a bölcsészet ezen részében igaz értékénél kevesebbre becsülte. Általában elmondhatjuk, hogy korunk öntudata Hegel rendszerében jött leginkább kifejezésre, s minden oly irány, mely a tudomány és társadalom terén századunkban fellépett, mint legutolsó alapra reá vihető vissza, bár ezen irányok egymással ellentétet képeznek is; mint p. u. az orthodoxia és atheismus, az absolutismus és communismus. — Nem mintha Hegel ez ellentéteket kifejteni akarta volna rendszerében, sőt inkább azokat ki akarta békíteni, utódai azonban öt félszegen fogták fel. —Ezen rendszer nagyságát mutatja mindenesetre az, bár fellépése és kiképződése óta közel fél század mult el, mégis új rendszer, mely a tudomány egészét felöfelte volna, eddig utánna nem lépett fel, — bármily sok kísérlet tetetett is e téren. — Még ellenei is kénytelenek beismerni, hogy különösen a speculativ és történeti tudományok az újraszületést és azon haladást, mit a közelebbi pár évtized alatt tettek , nagyrészben ezen rendszernek köszönhetik. * # # Bevégezvén rövid értekezésemet, nem léphetek le addig e helyről, míg köszönetet nem mondok a dunántúli helv. hitv. egyházkerületnek s annak kormányzóinak azon bizalomért, melylyel erigem megtiszteltek. — Nem mutathatok fel idáig semmi érdemet, mely által magamat e megtiszteltetésre méltónak érezhetném, de épen ezen tudat fog ösztönözni, hogy e bizalmat el ne veszítsem, sőt azt kiérdemelni igyekezzem. — Teljes igyekezetemet oda fogom irányozni, hogy állomásomat hiven és lelkiismeretesen betöltsem. — Szemeim előtt fogom tartani mindenkor az ügynek, mely kezeimre bízatott, fontosságát s nehéz kötelességem teljesítésében mind a tanszéken mind azon kivül a tudomány s nevelés szent ügyének érdeke fog irányadóm lenni. Üdvözöllek téged jelen alkalommal ez intézetnek mélyen tisztelt tanári kara! Ti voltatok eddig oktatóim, a ti munkátoknak gyümölcse leend az, ha az oktatás és nevelés terén a közjó érdekében valamit tehetek. — Gyámolítsátok továbbra is barátilag működésemben, részesítsetek azon szívélyes bizalomban és jó akaratban, melylyel irántam eddig viseltettetek: engem a hála és tisztelet köt mindnyájatokhoz, ezen érzet meg is fog maradni keblemben örökké. — Nekem még sokszor leend szükségem tanácsotokra, segélyetekre pályámon, kérlek ne vonjátok meg azokat tőlem. Nemes tanuló ifjúság! Ti tőletek függ leginkább, hogy jóra irányzott törekvéseim szerencsés eredményre jussanak, tőletek függ leginkább, hogy a különben terhes tanári pálya nekem könnyűvé és kellemessé váljék.— Ha ti felfogva saját érdeketeket, mely azt tanácsolja, hogy magatokat jól kiképezzétek, ha ti felfogva hazánk, nemzetünk érdekét, mely csak liaink értelmi felsősége által lesz képes magát a sok idegen elem és hatalom között fentartani; hajlandók lesztek a komolyabb szellemi munkák végzésére: akkor munkálkodásom eredménye nem fog kimaradni s a haza férfi korotokban méltán számithat reátok. — Fogadjatok közétek mint legjobb barátotokat; közeledjetek hozzám bizalommal és őszinteséggel. — Én minden törekvésemet a ti javatokra fogom irá2