Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1942

7 désével is. Ilyen okok és a főapát úr egyéni képességei késztették a magas kormányt arra, hogy őt az Országos Közoktatási Tanács élére állítsa. Jobban megértitek e kinevezés nagyságát, ha megmondom Nektek, hogy e tisztségében feladata a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak iskolaügyi kérdésekben véleményt adni, javaslatot tenni, mert a miniszter úr minden fontos ügyben döntés előtt az Orsz. Közokt. Tanácsot hívja föl véleményadásra. Lássátok: ennek a legelőkelőbb iskolai tanácsadó szervnek elnöke ma Kelemen Krizosztom főapát úr. S ha egyszer ebből az iskolából kikerültök, akkor-sem szűnik meg a főapát úr és köztetek az atya és fiú viszonya. Ennek bizonyságául utalok Gróf Esterházy Károlynak, a Bencés Diákegyesület pápai osztálya elnökének szavaira, amelyeket főapát urunk mostani jubileuma alkalmából az öreg bencés diákoknak mondott el éppen a jubileum napján tartott osztály-közgyűlésen. Ezt a beszédet majdnem egész terjedelmében ime itt alább olvashatjátok és én befejezésül csak arra kérlek benneteket, kövessétek idősebb bencés diáktársatoknak, gróf Esterházy Károlynak példáját és legyetek Ti is az alma maternek és egykori tanáraitoknak ilyen hűséges fiai! AZ IGAZGATÓ. Gróf Esterházy Károly, a Bencés Diákegyesület Pápai Osztályának elnöke az osztály 1943. ápr. 1/-én tartott közgyűlésén a következő szavakban emlékezett meg Kelemen Krizosztom főapát úrnak, az Egyesület fővédnökének jubileumáról. Ma van 10 éve, hogy Fővédnökünket, Kelemen Krizosztom Kegyelmes Urunkat pannonhalmi Főapáttá választották. Ez a nap minekünk, akik közül annyian itt bencés tanár korában ismertük meg, családi ünnep is, egyrészt azért, mert egy kicsit magunkénak is szeretjük vallani, másrészt, mert a hála és szeretet kötelékei révén mi is bele tartozunk a nagy bencés családba. Amikor itt ebben az intézetben összejövünk, egy egész különös összetartozásnak ereje hat szívünkre: ennek az atyai háznak falaiból nemcsak a mi diákéveink derűje és gondatlansága sugárzik felénk, hanem azoké is, kik utánunk élvezték e háznak jóságos gondoskodását. Visszagondolunk ez otthonra, ahol annyit kaptunk útravalóul és ahol magunkba szívtuk keresztény világnézetünk alapjait. — Sokan tanítványai voltunk Kegyelmes Fővédnökünknek. Ki felejtette volna el lelkesíteni tudó egyéniségét, jó szíve szelídségét, világos előadól képességét? Megadatott neki, hogy különösen közel tudott az ifjúság szívéhez férkőzni és kristálytiszta jelleme még ma is tündököl emlékezetünkben! Kivette részét az egyesületi életben is, egy időben a Pápa és Vidéke főszerkesztője is volt s ebben sok írása jelent meg. — Mint ki-