Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

45 Hastings hamarosan kidolgozta tervét, hogyan szerez pénzt. Első dolga volt a nagy kiadásokat leszállítani. Egyetlen rendelettel eltörölte a nábob miniszterének évi 100 ezer fontos járandóságát, a nábob évi 300 ezer fontját pedig*'150 ezer fontra szállította le. Kevéssel később a delhi nagymogul évjáradékát egyszerűen megszüntette azzal a különös megokolással, hogy a nagymogul ^tulajdonképen csak árnyékuralkodó. Ezzel _ a pár sorral Hastings körülbelül 600 ezer font, azaz 17—18' millió pengő évi kiadást takarított meg a Társaságnak. Hastings a sikerült kezdet után nem tudta abbahagyni a könnyű pénzszerzést. Szudsa Dovla, audhi nábob szomszédságában egy szorgalmas és gazdag nép lakott, a rohillák. Ez a nép nem indus, hanem afgán eredetű volt. Szudsa nábob már régen szemet vetett erre a gazdag országra, de megtámadni nem merte, mert a rohillák nemcsak gazdagok, hanem Bengália többi népével ellentétben igen bátrak és harciasak voltak. Hastings azonban segítségére sietett a tépelődő nábobnak. Az angol seregeit 400 ezer fontért bérbeadta neki, hogy a rohillákat leverhesse. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a szerencsétlen kis nép egyáltalán semmit se vétett az angoloknak. A világtörténelem sok bűnt, sok gyalázatos cselekedetet örökített meg és ezek között nem utolsó helyen áll Hastings barbársága, amikor egy derék, munkás népet odavetett zsákmányul egy tehetetlen keleti kény úrnak és hozzá még angol katonákat ad ehhez segítségül! A-rohillák kétségbeesett harc után elbuktak. Országuk elpusztult! A rohillák pusztulása Angliában nagy felháborodást keltett. A Keletindiai Társaság kénytelen volt Hastings fékezésére Kalkuttában öt tagú igazgatóságot szervezni. Az elnök ugyan Hastings lett, de csak az igazgatósági tagok szavazása alapján intézkedhetett. A zsarnoki hajlamú bengáliai kormányzó igen zokon vette ezt a rendelkezést. Nem is nyugodott mindaddig, míg társait meg nem törte. A kíméletlen személyharc után Hastings még évekig Indiában maradt, sőt csak ezután vitte véghez legnagyobb cselekedeteit, de sajnos, ez az időszak is bővelkedik zsarolásban, fosztogatásban és véres gonosztettekben. Kiváló érdeme, hogy Indiát megvédte a rabló mahratták pusztításaitól, mert Hayder Alit nehéz és véres harcok után kiűzte a Hindosztánialioldről. Kétségtelen, hogy ezzel egész Indiának nagy szolgálatot tett. A baj csak az, hogy közben újra gyors és nagyarányú pénzszerzéshez látott. Ez pedig Indiában mindig rablást, zsarolást jelentett. Anglia ebben az időben (1780—1790) nehéz háborúba bonyolódott a franciákkal, spanyolokkal és saját északamerikai gyarmatosaival. Nem csoda, hogy Hastings egymásután kapta a leveleket: pénzt, pénzt minél többet és minél gyorsabban! Most már az se volt fontos, hogyan szerzi meg. Igaz, hogy Hastings előtt se számított volna semmit az ilyen útbaigazítás. A részvényesek nem is csalódtak várakozásukban, mert Indiából