Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

40 ezer font, vagyis 800 900 ezer pengő! Clive minden vonakodás nélkül elfogadta az ajándékot, bár halvány sejtelme se volt, mit is kezdjen ezzel az újabb aranytömeggel. A nagy munka után még megvédte az új szerzeményt a hollandok ellen, akiket maga az új nábob hívott be, mert félt pártfogóinak túlságos jóakaratától és kielégíthetetlen étvágyától. Clive azonban a veszedelmes ellenséget könnyűszerrel visszaverte, sőt ráadásul még Karnatik északi részét is elfoglalta. Most már feladatát befejezettnek tartva, újra haza tért Angliába. Itthon nagy elismeréssel fogadták legalább is az első időben. A király pairi méltóságra emelte. A miniszterek, még a híres Pitt is megtisztelésnek tartották társaságát. A rokonok és jó ismerősök öröme pedig érthetően még nagyobb volt, bár kevésbbé önzetlen. Várakozásukban nem is csalódtak, mert Clive bőkezű volt, mint mindig. Nőtestvérének .azonnal 280 ezer pengőt utaltatott ki titkárával. Távoli rokonai és jóbarátai között pedig 20 ezer fontot, vagyis több mint félmillió pengőt osztott ki. Atyjának korábbi adományain és újabb[nagy összegű adományain kívül évi 8Ö0 font járadékot rendelt csak azért, hogv az öreg Clive tisztességes fogatot tarthasson. Nem feledkezett meg, és ez becsületére válik, öreg barátjáról, Lawrance ezredesről sem, aki meglehetős szegényen élt kis nyugdíjából. Clive évi 500 font járadékot rendelt neki. Tizennégyezer pengőből még Angliában is nyugodtan eléldegélhetett egy öreg nyugdíjas katonatiszt! Közel másfélmillió pengőt osztott szét hazaérdezése után. Szép összeg, de azért nem ment tönkre bele, mert neki többszöröse maradt. Clive most óvatosabb volt, mint első hazatérése után, de azért régi vágyát most se felejtette. Űjra fellépett képviselőnek, és most nagyobb szerencsével, mint első ízben. Annak rendje-módja szerint megválasztották, mert senki se merte vagyonát kockára tenni az indiai nábobbal való versengésben. Clive keleti pompában élt Londonban és újonnan vásárolt pompás vidéki birtokán. Évi jövedelme akkora volt, hogy a legelőkelőbb és leggazdagabb angol főnemesi családokkal is felvehette a versenyt. Clive természetesen fel is .vette, mert Indiában hozzászokott a fényűzés Angliában szokatlan arányaihoz. Ez már azonban nem tetszett a régi paireknek és lordoknak, mert csodálatos, de régi és általános sajátsága az emberi természetnek, hogy mindenki vágyva-vágyik előbbre haladni, de viszont senki se szereti, ha más ugyanazt teszi. Clive-nak hamarosan több volt az irigye, mint az aranya! A nag^ellenszenvnek azonban nem egyedül Clive személye, vagy vagyona volt az oka, hanem talán még nagyobb mértékben más, szintén Indiából hazatért egyének. Clive-on kívül ugyanis sok más ember is meg-