Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

38 nált semmit. Végre is azt tette, amit senki se ajánlott, az utolsó éjtszakán szegényes ruhába öltözve palotája egyik ablakán kiugorva elmenekült. Mérhetetlen kincseiből csak egv ládiká drágakövet vitt magával. Két szolgájától kísérve Patna felé vette útját. A győzelmes bevonulókat a főváros népe örömmel fogadta. Clive nem bánta, hogyi a levert nábob megszökött, sőt még örült is neki, mert nem kellett bíráskodnia. Mir Jaffier is egykedvűen vette tudomásul néhai ura menekülését, de fia, a 17 éves Meeran éktelen haragra lobbant. Ez a fickó ugyanis méltó párja volt az elmenekült zsarnoknak. Éppen olyan műveletlen, durva és kegyetlen, mint az. Bár a győzelemben semmi része se volt, most szeretett volna az elbukott fejedelem halálkínjaiban gyönyörködni. A bevonulás után megtörtént a kölcsönös ígéretek beváltása. Az új fejedelem környezetében mindenütt ott forgolódott Omichund is, várva az írásban megígért hatalmas jutalmat. Clive e kétkulacsos indussal udvariasan bánt, úgy, hogy az semmit se sejtett, mi vár rá. Az új nábob beiktatásakor felolvasták a fehér papírra írt szerződést. Mir Jaffier az angolok kegyelméből Bengália, Bihár és Oríssza náboba lett. Az angolok viszszakapják Kalkuttát és a többi bengáliai telepeiket, de nem ingyen, hanem évi 30 ezer font bérért. Ez meglehetős nagy összeg, de Clive maga ragaszkodott hozzá, mert előrelátó politikus volt, aki nem egyedül a jelen számára dolgozott, hanem sokkal inkább a jövőnek. Ha kívánja, a nábob ingyen átengedi a bérelt területeket, de akkor India többi fejedelmei hódítót látnak benne és óvakodnának a jövőben segítséget kérni, már pedig Clive India meghódítását ezen az alapon tervezte. A Keletindiai Társaság egyelőre bért fizet, amíg el nem jön a nyilt cselekvés ideje. A következő pont a piros papírosra írt szerződés szerint Omichund jutalma lett volna. A mit sem sejtő indus izgatottan várta a pillanatot, amely hatalmas vagyon urává teszi. De várta ezt már Clive is, aki nem bocsátotta meg Omichundnak, hogy kétszínüségével majdnem pusztulásba sodorta őt és seregét és ezzel együtt természetesen az elképzelt angol indiai birodalmat. Ő maga nem tudott indus nyelven beszélni, azért tolmács útján adta tudtára a szerencsétlen hindunak röviden és kíméletlenül: Omichund, a piros okirat érvénytelen, neked nem jár semmi ! Omichund egy pillanatig értelmetlenül bámult, mintha nem értette volna mit mondanak, majd mintha villámcsapás érte volna, összeesett. Később Clive maga is átlátta, sőt megbánta kegyetlenségét. Felkereste az összetört embert. Vigasztalta, bátorította, de már késő volt mindez. Omichund eszelősségéből nem tért magához. Nagy vagyonát a szó igazi értelmében szétszórta az utcán és pár hónap múlva meghalt. Elkezdődött a nagy osztozkodás! Hogy Clive mennyit vesz ki, milyen marékkal markol bele a mursidábádi kincstárba, az egyedül csak