Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

36 tárát is. Arról szó se lehet, hogy ezek a kincsek Indiában maradjanakEz már angol tulajdon és az is marad! Omichund megérezte, hogy Clive valamit tervel ellene, azért azt kívánta, hogy ne csak Clive írja alá a szerződést, hanem Watson tengernagy is. Clive azonban kifogott az előrelátó hindu ravaszságán, de sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem tisztességes módon. A szerződést két példányban és kétféle papíron állították ki: fehér és piros papíron. A fehér volt az érvényes példány. Ezen csak annyi volt, hogy az angolok a nábobot elűzik és helyére Mir Jaffiert állítják. A piros papíron ezen kívül azt is ígérik, hogy Omichund 300 ezer font jutalmat kap szolgálataiért. Hogy a két példányból csak a fehér az érvényes, ezt természetesen Omichundnak nem mondták meg. Clive egyedül Watsont avatta be a kétszínű eljárásba. A katonai becsületére kényes tengernagy azonban a hamis szerződést, vagyis a piros példányt nem volt hajlandó aláírni. Clive ekkor szégyenletes módon saját kezével hamisította rá a piros példányra Watsori tengernagy nevét. Clive eljárását egyáltalán nem mentegetjük, mert nem is menthetjük, azt azonban már most megmondhatjuk, hogy Omichundon nem esett semmiféle sérelem sem, mert árulása az angoloknak semmit se használt, sőt nem vették hasznát Mir Jaffier megígért segítségének se. Clive azonban ennek ellenére is teljesítette mindazt, amit a vezérnek ígért. Clive bízva Mir Jaffier támogatásában, a szerződés megkötése után útnak indította seregét. Nagy merészség volt részéről, mert mindössze 3000 embere volt. A nábob pedig 60 ezer katonával indult ellene, tehát húszszoros túlerővel. A két sereg Plassey közelében találkozott, de egyelőre mind a kettő tartózkodott a támadástól. Mind a kettőnek oka volt erre. Clivet kínos meglepetés érte, mert Mir Jaffier nem csatlakozott hozzá és így teljesen magára volt hagyatva messze Kalkuttától. Ha vereség éri, vele együtt az egész sereg elpusztul az utolsó emberig. Szerencséjére a nábob gyávasága miatt szintén nem mert támadni. Clive mindig, a legnehezebb helyzetekben is biztos és elhatározott szokott lenni, de most mégis meghökkent a nagy felelősség miatt. Ha a sereg itt elpusztul, senki se tudja többé Indiát az angoloknak megmenteni. Haditanácsot hívott tehát össze, hogy az döntsön a nehéz órában. A tisztek javarésze a visszavonulás mellett döntött. A gyűlés után Clive visszavonult egy nagy magános fa árnyéka alá. Mégegyszer átgondolt minden eshetőséget. Körülbelül egy óra múlva felkelt és elrendelte a harcra készülődést. Ajkét ellenséges tábort egy kis folyó választotta el egymástól. Clive bátran átkelt a folyón, bár ezzel igen sokat kockáztatott. Az átkelés után azonban már könnyebb volt a helyzet. A folyó mellékét ugyanis