Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

23 1. A rossz alkalmakat eltávolítani és jóról gondoskodni; 2. mindenre kiterjedő pontos felügyelet; 3. az ifjú lélek megerősítése ia világ csábításai ellen. IV. Mi a keresztény nevelés célja? Régi vád a katolikusokkal szemben, hogy nevelésük elidegenít az élettől. Erre a vádra már nagyon régen megfelelt Tertulliánus egyházatya a következő szavakkal : »Nem (vagyunk idegenek az élettel szemben, mi igenis tudjuk, hogy hálával tartozunk az Istennek, Teremtő Urunknak; müveinek semmiféle gyümölcsét vissza nem utasítjuk; csak mérsékeljük magunkat, hogy ne használjuk azokat mérték nélkül és rosszul. S így mi sem élünk ezen a világon fórum és mészárszék nélkül, sem fürdők, házak, üzletek, istállók nélkül, sem a ti vásáraitok vagy kereskedelmetek nélkül. Mi veletek együtt hajózunk és katonáskodunk, müveljük a földeket és kereskedünk, vés ezért kicseréljük portékáinkat és rendelkezésre bocsátjuk munkáinkat. Hogyan tűnhetünk mi fel haszontalanoknak a ti ügyeitekre nézve, amelyekkel és amelyekből élünk, azt igazán nem látom«. Ezért az igazi keresztény nemcsak hogy nem mond te ta földi élet dolgairól, sem nem veti meg természetes tehetségeit, hanem még kifejleszti és tökéletesíti azokat, beállítva a természetfeletti életbe, hogy megnemesítse magát a természetes életet.« (52—53. 1.) Ezt bizonyítja a kereszténységnek és intézményeinek egész története, amely azonos az igazi művelődésnek és a valódi haladásnak történetével egészen napjainkig. Befejezés. Szentséges Atyánk az enciklikát Szent Ágostonnak szavaival fejezi be, aki az Egyházról, Krisztus ^misztikus testéről, Krisztusnak szeplőtelen jegyeséről, a legtermékenyebb anyáról, a fenséges és tökéletes nevelőről szent érzelemmel eltelve emlékezik meg. Majd Szentséges Atyánk így folytatja: »Emeljük fel, ó Tisztelendő Testvérek, szívünket és kezünket könyörgőleg az ég felé, lelkünk iPásztorához és Püspökéhez, aki törvényt ad a kormányzónak, hogy mindenható ^erejével adja meg, hogy a keresztény nevelésnek eme fényes eredményei'megmaradjanak és megsokasodjanak az egész világon az^egyének és nemzetek minél nagyobb előnyére«. (55—56. 1.) * * * A keresztény nevelés alapelveit tárgyalásunk folyamán mindig az enciklikának saját szavaival igyekeztünk ismertetni, mert meg vagyunk róla győződve, hogy állásfoglalásait, útbaigazításait ígv habozás nélkül elfogadjuk. Ezeket a? alapelveket azonban nem elégséges csak egysze-