Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1940

4 hány h ive ennek a gondolatnak. A magyarság túlnyomó többségét annyira elfogta a jogos keserűség és a faji eredetéből származó makacsság, hogy eleve elutasított minden ilyen ajánlatot. Triánon után ennek ellenére is sokan elvesztették a reményüket, hogy a magyarságban ébren lehet tartani az elszakított területek utáni vágyódást. Sehogy sem sikerült ugyanis a magyarságban olyan tüzes irredenta mozgalmakat szervezni, mint amilyenek annak idején az olaszoknál és franciáknál lángoltak. A hiba azonban nem a magyarságban, hanem azokban volt, akik összetévesztették a magyart a franciával, olasszal, stb. Általános törvény, hogy a népeket csak faji tulajdonságuknak megfelelő módon lehet sikerrel vezetni és kormányozni. A legnagyobb eredményt az éri el. aki legjobban ismeri a faji, népi tulajdonságokat és legjobban fel tudja használni azokat. Elég, ha a magyar történelem tanulságaira hivatkozunk. Uralkodóink közül a legnagyobb eredményt Árpád fejedelem. Szent István, Szent László, Kálmán, III. Béla. IV. Béla, Nagy Lajos és Mátyás érték el, mert ők ismerték legjobban u magyarság jó és rossz tulajdonságait .és magyar szellemben, magyar elgondolással használták fel a jót és szorították vissza a rosszat. Habsburg-házi királyaink, bár köztük is voltak igen jó akaratú uralkodók, ilyen eredményeket nem érhettek et, mert a magyartól távol álló. idegen észjárás szerint kormányozták Magyarországot. Legjobban Mária Terézia és I. Ferenc József értette meg a magyarságot, éppen azért az ő uralkodásuk volt a legeredményesebb. Egész természetes, hogy a magyar revíziós törekvéseket olvnn férfiak tudták diadalra vinni, akik szívvel-lélekkel magyarok. A világháború előtti évtizedekben idegen eszmeáramlatok borították el az országot: szabadelvűség. nemzetközi demokrácia, kozmopolitaság, szabadkőmivesség, hitetlenséget vagy vallási közömbösséget hirdető felvilágosodás. Semmit sem hallottunk ebben a korban a magyar fajról, a magyar öntudatról, a magyarság nagy és szent hivatásáról, a magyar faji erények ápolásának szükségességéről. így egészen természetes, hogy Magyarország !vezető és uralkodó népe nélkülözte azt a szellemi és lelki támaszt, amely ezer éven át a legsúlyosabb időkben is biztosította neki a Kárpátimedence feletti uralmat, amely a legsötétebb időben is világító toronyként mutatta a helyes irányt és amely szükség esetén roppant áldozatokra sarkalta. A hiányt nem pótolta a kellően meg nem alapozott, ki nem dolgozott és inkább csak pártpolitikát szolgáló függetlenségújnozgalom. Egyetlen szerencse volt, hogy a lakosság nagy többségét tevő falusi lakosság hű maradt még a régi nemzeti erényekhez. Ez tette lehetővé a világháború nagy magyar katonai