Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

46 ségügyét nemcsak teljes szakértelmükkel, hanem nagy szeretettel és jóindulattal gondozták. Hálánk nagy, nemcsak a fentnevezett vezető orvos urak iránt, hanem köszönetet mondunk Latzkovits Izabe 11a úrnőnek, zöldkeresztes egészségügyi védőnőnek is, aki valóságos anyai szeretettel, gondossággal volt növendékeink iránt. A bejárás. A vidékről vonattal vagy kerékpáron bejáró tanulók fáradtan, sokszor kimerülten jöttek az iskolába. A kemény tél még egészségüket is próbára tette, a vonatok zsúfoltsága miatt sokszor ülőhelyük sem volt. A fáradt gyermek nem tud Ifigyelni, pedig a tanulásnak és minden ismeretszerzésnek a figyelés az előföltétele. Volt'eset arra is, hogy hosszú időn át több tanuló vonatja már hajinalbaln 3 ó. 29 p.-kor érkezett meg Pápára. Ha a legjobb pihenés az alvás, akkor az ilyen tanuló csak keveset pihenhetett. Pedig a középiskolás korban levő fiúnak 8—9 órai alvásra van szüksége. A vonattal bejáró tanuló kevesebb időt tud fordítani testi tisztaságára is: a korai kelés után didereg és nem szívesen ïmasaksziik, a vonaton sok piszkot szed föl. Az étkezésre és az ezt szükségképen követni tartozó pihenésre is kevés időt fordíthat: papírosból eszik, vagy későn délután érve haza sietve, kapkodva veszi magához az ételt, mert dolgai után kell néznie. Az egészségügyi meggondolásokon kívül erkölcsi okok miatt is a legkisebbre kell leszorítanunk a bejárók számát. A »bejáró« tanulók majdnem mindig ,*nélkülözik azokat a nevelő alkalmakat, amelyeket a délutáni iskolai élet nyújt. A Mária-kongregáció, a cserkészet, az önképzőkör, a rendkívüli tárgyak stb. látogatása e fiúk részéről igen bajos, legtöbbször lehetetlen. E fiúknál a diákmisék, a diákexhortációk, a szentségekhez való gyakoribb járulás mint nevelő eszközök, alig jöhetnek számba. Az iskolai környezetnek, az intézetnek, a kegyes anyának,'»alma mater«-®e)k a hatása is a bejáró diákkal szemben a legkisebbre zsugorodik, hiszen ide csak drukkos latjn órákra néz be s aztán kisiet a vasúti állomásra, a vonatkocsik és a várótermek környezetébe, amely észrevétlenül a »tömeg« jellemvonásait lopja belé. Mindezek mellett nagy időveszteség is a vonatozás és ez az iskolai kötelezettségek rovására megy. A bejáró tanulók száma az intézet növendékeinek összlétszámához képest igen magas és évek óta emelkedő irányt mutat. Az 1933

/34. iskolai évben ugyanazon létszám mellett a bejárók száma még csak 62, ma ennek kétszeresénél több. (Közben 1934/35-től kezdve: 83, 103, 114, 135, 148 a bejárók száma.) Mindezt csak gazdasági okokra visszavezetni nem lehet, hiszen — hála a jó Istennek — hazánk gazdasági viszonyai < 1932. óta nem rosszabbodtak, hanem ellenkezően: javultak. A jövő iskolai évre bejáró tanulót rendes tanulónak csak alapos indokok alapján veszünk fel s akkor is a jobb vonatösszeköttetéssel rendelkezőket nem menthetjük fel bizonyos délutáni foglalkozások (pl. egyházi énekkari gyakorlások) vagy istentiszteletek alól. A bejárók felügyeletét Dr. Temeti Alfréd tanár látta el. Távollétében helyettese: BodŐ Aurél (tanár volt. Szállásügy. A bentlakó ^vidékiek csak az iskola engedélyével fogadhatnak lakást. A szállásetot ellenőrizzük. Az osztályfőnökök s a szállások felügyelője állandó figyelemmel kísérték s látogatásukkal is ellenőrizték a szállásadók nevelői munkáját. A szállások felügyelője László K er észté ly tanár volt.