Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939
11 mint mikor a' harmat a' Gelboe hegyekre esik le. Nem tudott az öreg pap, talán nem is volt szándéka, szívünkhöz nyúlni. Mi csak kötelességből, de nem szeretetből voltunk jelen a' Misén szinte úgy, mint a'tanításokon. Lelki tanítónknak szava el hangzott a' levegőben. Nem hogy meg vetettük volna a' lelki tanításokat, — csak az volt a hiány, hogy azok által érdekelve nem voltunk.; mert nem volt mesteri kéz, a' ki szívünket az ísten körébe vonzani tudta volna . . . Nem a' lelki tanító formált bennünket, hanem a' kinek millyen a' társa volt. az idomította őtet a'maga ábrázatyának hasonlatosságára. Az 1850 után írt megemlékezések eleget sejtetnek arról a fagyasztó légkörről, mely a XVIII-ik század végétől kezdve a vallást körülvette, főkép az iskolákban. Ezek a megjegyzések és sejtetések, jóllehet sokkal szelídebbek, mint amilyeneket pl. Montalembert, Lamenais vagy A.de Vigy megemlékezéseiben találunk a korabeli francia iskolákról, eléggé mutatják, hogy a korszellem már erősen éreztette hatását tanítóknál, tanulóknál egyaránt. Közömbös, lélek nélkül dolgozó mesteremberek nem arra hivatottak, hogy a fiatalság lelkében a hitre legveszedelmesebb korban a hit gyönge palántáját ápolják. Vidovics Ágoston is abból a tartalékból élt, mit a családi körben kapott. Ennek volt köszönhető, hogy a papi hivatást választotta, bár megvallja, hogy „ferde, eggy oldalú, igen korlátolt 1' fogalma volt a papságról. „Mikor Klauzal obesterné kérdezte tőle, hogy mi re szánta el magát, azt válaszolja neki ; „Pap leszek. Nem kellett ennél több. Az obesterné mosolygott, és mondá ; Micsoda gondolat ez, pappá lenni ? A' ki pap, magát is, a' népet is bolondíttya ; haggyon fel ezzel a' gondolattal ..." A jelenet nagy hatással volt rá, ingadozódva tette szándékában. Szüleinek kérdésére, hogy mi akar lenni, most már azt feleli ; „Magam sem tudom. Hát nem volna kedved pappá lenni, kérdik tőle. Nem tudom, feleli újra. Az obesterné érvelésével nem akart előhozakodni, hallgatott. Erre szülei kezdték előtte dicsérni a „papi állapotot, hogy ez úgymond ; tisztességes, bizonyos és könnyű kenyér volna". A szüleit tisztelő fiatalember, bár a pesti környezet, főkép a Klauzál család, megingatta a szülői háztól kapott jámborság erejét, szülei iránt való tiszteletből, — és nem lévén nemes, a választék amúgy sem volt nagy az elérhető hivatalok között ; — elhatározta, hogy a papi pályára lép. Nagyon sok helyen beszél naplójában, vagyis inkább a tőle írt história domusban a vezető osztályok vallástalanságáról. Nem csak rögeszme volt ez nála. Nagyon korán, 16 éves korában kezdett már belelátni ebbe a világba. 40 év távlatából visszaemlékezve, a megélemedett, józan, higgadt ember bölcseségével, az atyai háztól kapott vallásos hit öntudatosításával a papi hivatás helyes felfogására eljutott mély lélek gyönyörű elmélkedést sző itt megemlékezéseibe a papi hivatásról