Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

Vidovics Ágoston. Ádalék Pápa irodalomtörténetéhez. Az irodalomtörténetben eléggé közismert tény, hogy Kazinczy Ferenc nyelvújító túlzásainak ellenfelei főkép a dunántuli írókból kerültek ki, de az már kevésbbé van benne a köztudatban, hogy a nyelvújítási pörből a pápaiak is kivették részüket. Pápai ortológusok voltak Látzai Szabó József, Márton István, Pápay Sámuel, Zsoldos János, Vidovics Ágoston, hogy csak a nevesebbeket említsük. Mi tanulmányunkban Vidovics Ágostonnal foglalkozunk, kinek neve alatt 1826-ban A' Magyar Neologia Rostálgatása c. munka jelent meg. A munka szerzőségéhez fűződő probléma, Vidovics Ágostonról a könyvészeti munkákba becsúszott téves adatok késztettek bennünket életrajza megírására. Dánielik nyomán Szinnyei könyvészete hibás adatokat közöl róla, Antal Géza a Pápa város egyetemes leírása című munkában a pápai írókat tárgyalva meg sem említi Vidovics Ágostont.

1 Vidovics Ágoston hatalmas folio kötet feljegyzést hagyott maga után, mit a pápakovácsi plébánia könyvtára gondosan őrzött meg. Ennek adatait egészítjük ki a veszprémi levéltár adataival, miket Pfeiffer János levéltáros úr volt szíves rendelkezésünkre bocsátani. Vidovics Ágoston 1794 április 2-án született Dunapentelén, hol atyja községi jegyző volt. Feljegyzéseiben külön megjegyzi, hogy atyja nem volt egyúttal tanító is, mint akkoriban szokás volt. Neve is mutatja, hogy horvát eredetű volt. Nagyatyja, Vidovics Mihály gombkötő mester, a horvát végekről akkor költözött Dunaföldvárra, mikor ott a határőrvidéket szervezték. „Ö pedig katona nem szeretett lenni ; inkább a' csendes életet kedvelte". Dunaföldvárott telepedett le. Ott is házasodott meg. Hogy az unoka tudott-e horvátul, arra nézve adatunk nincs. Atyja Vidovics Pál volt, anyja Vránovics Örzse, kit azonban alig há1 Ebben a mellőzésben különben osztályostársa Pápay Sámuel, az „első magyar irodalomtörténetíró", akit a Pápán élt és működő írók közül között kétségen kívül az első hely illet meg. Pethő János, ki a Veszprémi Hírlapban a pápakovácsi plébánia történetéről Vidovics feljegyzései után írt, nem tudott arról, hogy érdemekben gazdag elődje példás lelkipásztori működése mellett a kor legnagyobb közügyéből, a magyar nyelv műveléséből is kivette a részét. (Veszprémi Hírlap, 1909, 6, 7, 8, 9, 10. sz.).