Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

Hazafias nevelés, szociális nevelés. Az ember összes szociális vonatkozásai két irányra egyszerüsithetők, Isten és emberek felé. Az Isten felé irányításról itt nem tárgyalunk, ez a vallásos nevelés feladata. Az emberek felé irányuló első és természetes szociális vonatkozást, a családot sem vesszük vizsgálat alá, bár a családi nevelés, vagy családias nevelés, vagy akár a házasságra való előkészítés hálás témául kínálkoznak. Tárgyunk tehát tágabbkörű szociális vonatkozásai mennyiben juthatnak szóhoz nevelésünkben. A kérdés az, hogy a nemzetnek és társadalomnak jelenlétkérdései átléphetik-e az iskola küszöbét, ha igen, a tanár mennyit adjon e kérdések problematikájából a tanítási órákon vagy az ifjúsági egyesületekben. Mert kétségkívüli, hogy diákjaink értesülnek a nemzet és társadalom jelenlét kérdéseiről egyrészt a családban, másrészt az újságok útján. Érdeklődésük különösen az ifjúsági egyesületekben és magán érintkezésben világos bizonyíték erre. Másik el nem tagadható tény, hogy a diák hihetetlen finom szeizmográf, lelke pontosan megérzi és megállapítja úgyszólván minden tanárról, milyen az állásfoglalása, még akkor is, ha szóval erről sohasem nyilatkozik. Különösen a világnézeti tárgyaknál objektív előadásmód mellett is megtudják állapítani az előadáson átsugárzó szubjektív állásfoglalást. Először Kant kérdései szempontjából — lehetséges, szükséges-e — tárgyaljuk tételünket. A lehetőséget megadja az 1934. XI. tc., mely a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséget kíván. A szükségességet pedig nemcsak rendünk ősi hagyományai követelik, hanem valamennyiünk egyéni lelkiismerete, hogy a jelen nyugtalan időkben e kérdésekben is irányítást adjunk diákjainknak. Mindenekelőtt magunknak kell meggyőződve lenni arról, hogy Isten nemzetünknek jövőt szánt. Ha a csonka és éppen napjainkban megnagyobbodott ország új veszélyek és új feladatok előtt áll, akkor idézzük fel az adriai tenger szirénáját Zrínyi Miklóst: „Egy népnél sem vagyunk alábbvalók. Ha kérded mily nemzetet kívánok oltalmamra, azt mondom a magyart kívánom. Miért? Mert a legalkalmasabb, legerősebb, leggyorsabb, s ha akarja, legvitézebb nemzetség. Ne idegenektől várjunk segítséget, hanem Istentől s magunktól. De úgy ha mindnyájan egy szívvel lélekkel segítségül híván Istennek szent nevét körmös kézzel nyulunk a magunk dolgához, fáradunk, vigyázunk, túsakodunk a mi életünkért." Vagy halljuk a nemzet másik igazi vezérének, Széchenyinek