Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

sokszor úgysem hangsúlyozzuk eléggé az akarat nevelését. A nagy Don Bosco, aki halálakor kb. 200 nevelőintézetet hagyott hátra, melyekben több mint kétszázezer fiú kapta meg nevelését, mondta : „A nevelők fáradozása nagyon is sokszor csak arra irányul, hogy az ismereteket s az érzelemvilágot kifejlesszék. Ennek megfelelően elhanyagolják az emberben a lényeget, úgyszólván az összes tehetségek úrnőjét az akaratot, mely minden igazi, tiszta szeretetnek egyetlen forrása, melyről az érzelem érzékenysége s elevensége csak csalóka képet ad." Ez a munkával edzett akarat lesz az, mely a költő szerint előbb, vagy utóbb borostyánt arat. Nem szabad azonban a munkával kapcsolatban azt sem elfelejtenünk, hogy nem szabad a gyermektől többet kívánnunk, mint amennyit szellemi erői elbírnak. Hány szülő, nevelő erőlködik azért, hogy gyermeke kiváló tanuló legyen, holott tehetsége ezt nem bírja. S mi ilyenkor a nevelő fáradságának jutalma? Gyűlölet! Ilyen fiú írja: „Kis gyerek voltam, mikor apám meghalt. Gyűlöltem és örültem, hogy meghalt, mert tőle csak szidást, verést kaptam. Öt elkényeztették kiskorában és azt akarta, hogy különb legyek mint ő és ismerjem meg korán a szenvedést, a lemondást. Kikaptam, ha nevettem, ha szomorú voltam és kikaptam pajtásaim és más helyett is. Meggyűlöltem az embereket, magamba temetkeztem, zárkózott életet éltem. Ma már értem..." Nem szabad tehát az akaratedzésnél, a kötelességteljesítésre való nevelésnél megfeledkeznünk arról, hogy gyermeki akaraterővel, gyermeki munkabírással állunk szemben, különben esetleg puszta hiúságból nem felemeljük, nem neveljük azt a diáklelket, hanem kegyetlenül összetörjük. Az általános cél nem lehet a mindenkitől megcsodált kiváló tanuló, hanem az edzett akaratú, tisztalelkű, kötelességteljesítő diáktípus. A szállásadó szülőhelyettesnek is éppoly szeretettel kell körülvennie az esetleg gyenge tanuló, de kifogástalan, jólelkű, kötelességteljesítő diákját, mint akár a legkiválóbb képességű diákot. A húrt nem feszíthetjük vég nélkül. A gyermek életében sem foglalhat le a munka minden időt. Amily fontos a kötelességteljesítő munka, éppoly fontos a felüdülés, a szórakozás is. Örüljön a játéknak, a sétának, a jóbarátok körében töltött kellemes perceknek. Hadd gazdagítsák képzeletét, nemesítsék érzelemvilágát az ifjúsági olvasmányok. A szállásadónak azonban diákja szórakozásairól, játékairól, olvasmányairól, barátkozásairól is tudomást kell venni. Hány derék jó fiút visznek a züllés útjára a rossz könyvek, az üreslelkű, piszkosbeszédű cimborák, egy-egy léha színdarab vagy mozielőadás ! Hányszor fecsérli el idejét egy-egy hanyagabb tanuló lélektelen kártyázással, csavargással. Gondoskodjék az a szállásadó, hogy az ő háza ne legyen munkakerülő diákok kártyabarlangja, bűntanyája, hanem legyen szentély, ahol az Egyháznak és a Hazának tisztajellemű férfiakat nevelnek. Ha pedig diákja hazulról eltávozik, joga és kötelessége tudni, hova ment, miért ment el, mikor jön haza. Érdeklődjék gyakran, hogy a tanári kar meg van-e elégedve diákjával s legyen