Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

Áz eucharisztikus szentév. Még sok mondanivalóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig eljövend Ő, az igazságnak Lelke, ő majd eligazít titeket minden igazságban. (Ján. 16). Mikor e szavakat mondotta a mindentudó Krisztus, a jövőbe tekintve látta az első lillei-i eucharisztikus világkongresszus négyezer férfi résztvevőjét, akik a francia kormány tilalma miatt csak a templomban tartottak körmenetet, s íátta a budapesti Hősök terét is, hol öt világrésznek képviselői, százezres tömegek hajtanak Előtte térdet és énekelnek a hit győzelméről. E látványhoz a betsaidai halászemberek valóban nem lettek volna elég erősek. Nem mintha nem hittek volna sziklaszilárdan a kenyérszínbe rejtezett Krisztusban ; tizennyolc évszázad milliárdnyi katolikusai is hittek benne, hisz legdrágább kincse volt az elsőáldozó gyermekeknek és az üvegesedő szemű haldoklóknak, igaz béke és boldogság a politikusoknak és tudósoknak, hihetetlen nagy erőforrás a katonáknak és édesanyáknak, édes vigasztalás az éhezőknek és a testi-lelki szenvedőknek. Az egyház, mely papokból és világiakból áll, egyaránt a szívén hordozta az Eucharisztiát a katakombában is, az európai népvándorlás hullámzása után felépült román és gót dómokban is, a német hitszakadás és üldözés után épült diadalmas barokk bazilikákban is. Hitte, élvezte, imádta, de világkongresszust nem tartott a tiszteletére. Ez a történelmi szerep a XIX. és XX. századnak jutott. Talán azért, mert az európai és amerikai civilizáció ép e két században bontakozott ki óriási arányokban, s a modern katolikus lélek meg akarta mutatni, hogy a propagandát, a százezres tömegeket, a technika csodáit nemcsak földi célok szolgálatába lehet állítani, hanem mindezekkel hódolni is lehet a köztünk élő Krisztusnak. Francia nő agyában született meg a kongresszus gondolata. Tamisier Mária* (1834—1910.) világi nő az, aki szabadkőműves hazájában eucharisztikus zarándoklatot szervez Avignonba, röpiratokat ír Jézus szociális királyságáról, éjjeli szentségimádásokon vesz részt. A kongresszus gondolatát magukévá teszik a francia püspökök, de megvalósítását a francia diplomácia megakadályozza ; ekkor a szerzetesrendekre bízza Krisztus ügyét, de ezeket a * V. ö. Ai Eucharisztia c könyvben Biró Bertalan dr. cikke : Az eucharisztikus világkongresszusok története.