Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

Vallásos és hazafias nevelés. Szülői értekezlet, 1937. nov. 10. Bennünket tanárokat a szülőkkel és ezek teljesjogú helyetteseivel, a szállásadókkal egy közös nevező hoz ilyenkor össze. Ez a közös nevező a gyermek. Mi is, önök is aggódunk a gyermekért, hogy mi lesz belőlük? Jó előre már meg is adom erre a választ. Minden gyermekből — úgy önök, mint mi — egy vallásos, tehát erkölcsös és jó hazafit kívánunk nevelni. Ezen értekezlet témája tehát ép ez a két kérdés: a vallásos és hazafias nevelés. Ennek a két témának rövid időre szabott letárgyalásához kérem szíves türelmüket. A vallásos nevelés végcélja az erkölcsnek az egész vonalon való érvényesülése. Az erkölcsök legfőbb őre és tanítója a kat. anyaszentegyház. Ez állapítja meg, hogy valami erkölcsileg jó-e vagy rossz. Erkölcstanokat állítottak fel egyes korok, a különféle vallások, sőt vannak magánegyénektől származó erkölcstanok is. Ebben a meglehetős nagy bizonytalanságban egyedül a jó Isten által megkövetelt erkölcs az, amely minden — magát embernek nevező-lényre kötelező volna s amelyet a maga hamisítatlan mivoltában egyedül a róm. kat. anyaszentegyház tanít. Hogy mi az erkölcsileg helyes, azt legjobban az erkölcsileg helytelennel lehet legkönnyebben érthetővé tenni. Az erkölcsileg helytelen pedig nem más, mint a bűn. Ha tehát gyermekeinket erkölcsös emberekké akarjuk nevelni, akkor hadat kell üzenni a bűnnek. Itt nincs pardon, elnézés, becézgetés, majomszeretet. A bünt elnézni sohasem szabad, még akkor sem, ha ezzel kis kedvencünket megszomorítjuk. A bűnt tehát meg kell büntetni. A legtöbb esetben ezzel meg is vagyunk elégedve. De sokkal helyesebb volna, ha a különféle bűnöket, í 11. annak elkövetését meg tudnánk akadályozni. Hát lehetséges ez? Itt van mindjárt egy igen gyakori bűn, a lopás, amit szeretnek becéző néven elcsenésnek kicsinyíteni. Állítom, hogy a legtöbb gyermek ilyen irányú botlásait annak köszönheti, hogy hiányzott a kellő időben és kellő körültekintéssel alkalmazott beavatkozás. Az elcsenegetés — különösen kezdetben — jól tudjuk, apróbb holmikra vonatkozik; egy-egy kockacukor meg miegymás képezi a tárgyátAz alkalom szüli a tolvajt. Az a kis ártatlanság is meginog, amikor ott látja