Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1933

— 7 — delmet rejtenek magukban az idült fertőző megbetegedések, amelyek alattomos módon támadják meg a szervezetet és gyakran már kiterjedt roncsolásokat végeztek, amikor akár a beteg, akár az orvos tudomást szerez a megtörtént fertőzésről. Az idült fertőző megbetegedések közül a gümőkór (tuberkulózis) az, amelyről részleteiben is meg kell emlékeznünk. Okozója a Koch Róbert által 1882-ben felfedezett tuberkulózisbacillus, amely nagy ellentálló képességű, mégpedig úgy a külső ártalmakkal és a hőingadozásokkal, valamint a kiszáradással szemben is. Beszáradtan félóráig is megtarthatja kórtokozó képességét. Nedves közegben húsz perces, kiszáradt állapotban egy egy órai forralás után pusztul el. Nagymennyiségben fordul elő gümőkóros betegek köpetében. A fertőzés rendszerint a légutakon keresztül történik. A veleszületett gümőkóros fertőzés olyan ritka, hogy praktikus értelemben teljesen elhanyagolható. Bár a gümőkóros fertőzés az emberi élet minden szakában létrejöhet, mégis a fertőzések oroszlánrésze a gyermekkorra esik. Ezért hasonlítja Behring a tuberkulózist olyan dal végső akkordjához, amelynek első ütemei a bölcsőnél hangzottak el. Minél fiatalabb a szervezet, annál könnyebben esik a fertőzés és a gümőkóros megbetegedés áldozatává. Tehát döntő befolyású az a körülmény, hogy a betegség az élet melyik szakában jut kifejezésre. Mégis a rendelkezésünkre álló számadatokból az tűnik ki, hogy a csecsemőknek csak igen kis százaléka fertőződött gömőkórral. Míg más betegségekről elmondhatjuk, hogy csaknem minden kornak megvan a maga betegsége, addig a gümőkórral az élet minden szakában egyaránt találkozunk; évek hosszú során át tart és az egyes életkorokban más-más képet ölt. A gümőkóros kép ilyen változásaira befolyást gyakorolnak a betegek életkörülményei, a lakás, az élelmezési viszonyok, az életmód, az egész szociális miliő, a fajta, az éghajlat és a szervezet biológiai ellentállóképessége. A gümőkóros fertőzöttek száma nemcsupán a nyugati, úgynevezett kultúrállamokban fogyott meg az utóbbi másfél évtizedben, hanem megfogyatkozott hazánkban is, ahol pedig a gümőkóros-halandóság elég magas volt. Németországban a legtöbb gyermek eléri a serdülőkort anélkül, hogy gümőkóros fertőzésen átesett volna, ami a megbetegedések számarányának kétségtelen csökkenését igazolja. Nálunk a gümőkóros megbetegedések száma 30—40% körül mozog, ami örvendetes javulás jele. Ennek egyik okát az egészségügyi kultúra emelkedésében találjuk meg. A gümőkór elleni küzdelem szolgálatában állnak a tüdőbeteg gondozók, a különböző kórházak tüdőbeteg osztályai, a tüdőbetegszanatóriumok, iskolaszanatóriumok és részben még az erdei iskolák is. Az iskolákban pedig, ahol a fertőzéseknek tömeges lehetősége van meg, az iskolaorvos kötelessége őrködni afelett, hogy olyan tanulókat, akik tanuló társaikra a gümősfertőzés szempontjából veszélyt jelenthetnek, az iskola látogatásától eltiltsa. De eltiltandók a tanítástól azok a pedagógusok is, akik gümős betegségük fertőző voltával a tanuló ifjúság testi épségét megkárosíthatják. Itt nyúlik bele a gümőkór elleni közdelem az iskolaegészségügy