Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

— 15 közös bennük a humanitás, a nyugateurópai kultúrközösség nevelte törekvések funkciója. A humanitás közössége s a nyugati kultúrközösségbe illeszkedő törekvések párhuzamossága az alapja annak, hogy belehatolhatunk idegen kultúrák struktúrájába. Megértésünk alapja az emberi lélekközösség, a humanitás gondolata, eszköze az egyénen keresztül objektiválódott szellemi tartalom, célja a nemzeti szellem sajátságos értékrétegződésének megállapítása. Ez a művelődésrajz lehetőségének biztosítéka s akkor az idegennyelv tanárának munkája töretlen vonalban halad előre a helyes kiejtés tanításának fárasztó munkájától az irodalmi művek értelmezésének még fárasztóbb, de élvezetes munkájáig. Eddig általánosságban beszéltünk idegen nyelvről. Kulturkunde a klaszszikus nyelvekben is lehetséges. A német középiskola programmjában erősen érezhető jelenkori orientálódás a modern népek müvelődésrajzi tárgyalását szorgalmazza. Talán a politikai széthúzás ellenére is egyre erősödő európai kultúröntudat nyilvánul meg abban, hogy a gyökerek fontosságának hangoztatása után már a törzs is, a nyugateurópai művelődés is élesebben ötlik a kultúrpolitikusok szemébe. A továbbiakban a modern nyelvekre, különösen a franciára leszünk tekintettel. Kezdőfokon semmi sem választja el a művelődésrajz eljárását a régebbi keletű reformtörekvésétől. A helyes kiejtés elsajátításáért vívott küzdelem, a beszélés önfegyelmezése már az első órákon a különbözőség tudatát keltik fel. A különbözőségnek a beszédszervek fegyelmezésében kell megnyilvánulnia, nem elég az idegen szövegre alkalmazni idegen olvasási szabályokat. A nyelvmelódia, taktusbeosztás fontos szerephez jutnak, az első év fáradozását a felső osztályok jutalmazzák, mikor a tanulót néma olvasás közben is kiséri az idegen szöveg nem hallható zenéje. Az előadás nyelve is az idegen nyelv marad, csak egy-egy összefüggő, nagyobb nehézségeket eltüntető előadás engedi meg a hazai nyelv használatát. Az első év vagy másfél év elmultával már a művelődésrajz célkitűzése érvényesül. Noha éppen az ő részéről érte a legtöbb támadás a régebbi irányzat által pártolt Realienkunde-t, bizonyos reáliák ismerete elengedhetetlen az idegen szellem ismeretéhez. A reáliák nem-irodalmi megnyilvánulásai ugyanannak a szellemnek, mely az írói egyéniség alkotásában is megnyilvánul. De különbség van a reáliák régi és új beállítása között. Ha emlékezetünkbe idézzük az általunk használt tankönyveket, a reáliák egész tömege vonul fel előttünk. A tankönyvírók bőségesen merítettek francia és német elemi iskolai tankönyvekből, különös szeretettel fordultak a Leçon de choses-t tárgyaló munkákhoz, a Le tour de la France-hoz és rokonaihoz. A művelődésrajz szellemében megírt tankönyveknél mást látunk. A kiválogatás szempontja nem lehet azonos a francia szerzőével, mert nem minden egyaránt jellemző a francia életre, így elesik az anyag jelentős része. A francia munkák jóval fiatalabb, kevésbbé fejlett tanulók számára íródtak, 13—15 éves tanulóinknak