Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

A művelődésrajz elve és a modernnyelvi oktatás. Dr. Kocsis Lénárd 0. S. B. igazgató úrnak hálás tisztelettel. A szellemtudományoknak a háború után történt fellendülése a pedagógiai irodalomra s a középiskolára is mély hatással volt. Hiszen a pedagógia területe annyi más tudománnyal határos, részben közös, hogy sokan az önálló tudományos diszciplína rangját is megtagadták tőle. A belső kapcsolat ezerszálú rendszere közössé tette sorsát az összes értéktudományéval. A pozitivisztikus kor természettudományos pedagógiát űzött, napjainkban a szellemtudományi pedagógia járja. A szellemtudomány szempontja szerint való átértékelés érzik a német középiskolai reformon, a tantárgyak új feladatkitűzésén, különösen a szellemtudományok egységét biztosítandó elven, a kultúrrajzon. Rövid fejtegetésünk a modern pedagógiának még a címben jelzett kérdését sem akarja az utóbbi évek szellemi áramlatainak összefüggésébe beállítani. A müvelődésrajz szerepét eléggé megvilágítja a szellemtudományi lélektan, nevezetesen a struktúraelmélet befolyása s a német nemzet háború utáni helyzete. A struktúra fogalom által a szellemtudományi lélektan a részletkutatás által teljesen felaprózott tudományos terület egységét akarja biztosítani. Struktúráról olyan dolgoknál szólhatunk, melyek tagozottak, részekre bonthatók. A részek működése az egésznek szempontjából fontos, az egész szabja meg a rész működését s értelmet, jelentőséget is ő ad neki. Az egyénnek éppen úgy van struktúrája, mint a kultúrának. De a struktúra nem merev szerkezet ; idő és hely, nemzet és egyén szerint különböző lehet. A struktúrák különbözősége teszi szükségessé az ideáltípusok felállítását. A struktúra fenti meghatározásából még hiányzik az a mozzanat, mely értelmet, lelket visz belé. Ez pedig az értékélmény. A struktúra lényege, mozgatója az értékdiszpozíciók iránya, rétegzettsége lesz. A különböző értékek különböző ideáltípusoknak felelnek meg. A struktúrakutatás értékvizsgálat : mi a legfőbb érték, mik a főértékek; ez jelöli meg a kategóriát, melybe a történeti személyt beilleszthetjük, az ideáltípust, melynek többé-kevésbbé hü visszatükröződését mutatja az egyéni lélek. Bármennyire emlékeztessen Spranger struktúraelmélete a mult század némely próbálkozására, Saint-Beuve kritikai célkitűzésére, Taine elméletére,