Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1931
— 18 — Olyan volt, mint az ibolya : maga a félrevonultságot, az észrevétlenséget szerette, de lelkének jóillatával magára vonta az egész ország figyelmét. így lett az egyszerű, alázatos szerzetesből főapát, majd az ország első főpapja. A prímási méltóságot semmi rábeszélésre sem akarta elfogadni. Csak mikor Isten irgalmasságára és gondviselésére hivatkoztak előtte, akkor hajolt meg az ő alázatos lelke. És amikor távozott a prímási székből, ahova sohasem kívánkozott, bizonyára vallásos érzülete, alázatossága talált írt fájdalmas sebére. A vallásosságból táplálkozott, legvonzóbb tulajdonsága : szelídsége is. Ha Vaszaryra gondolunk, a szelíd, jóságos lelkű főpap képe áll előttünk. Hitte, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom a földön. A szeretet erejével akarta nevelni tanítványait, mint tanár ; a szeretet hatalmával akarta legyőzni a bajok és nehézségek seregét, mint főpap. Szelídsége kifogyhatatlan volt ; a megtévedtet nem taszította el, hanem fölemelte. Aki érintkezhetett vele, érezhette, hogy egy nemes lélek nemes jósága árad feléje. A vallásban gyökerezett az ő erős szociális érzése. Az evangélium szelleme élt a lelkében : enyhíteni a társadalmi nyomort, kisebbíteni a szegénység gondjait, fölszárítani a nélkülözők könnyeit. Szociális érzéke megtalálta a segítés igazi útját: kis mértékben, de sokaknak juttatni. Jótékonysága nem hirdette magát sem újságokban, sem fényes ünnepségeken, sem díszsátrak alàtt, a szemérmes társadalmi nyomor szemérmes enyhítése volt az ideálja. A szegények, nélkülözők szeretetét a szülői házban ültette szívébe. Ott látta a szegénységet és érezte fojtogató keserűségét. Vallásos lelkülete megtudta, hogy a nélkülözőn segíteni nem ünnepelni való kegy, hanem szoros és szigorú kötelesség. Megnyilatkozott szociális lelkülete már tanár korában. Jövedelmét szegénysorsú diákjaira fordította ; minisztrálni is csak szegény diák mehetett neki : ennek a számára is volt mindig valamije. Másolást is csak szegény tanulókkal végeztetett, hogy így juttathasson nekik valamit. Sok szegény diákját felruházta, sok betegnek adott nemcsak jóságos vigasztalást, hanem patikaszert is. Győrött diáksegélyző egyletet alapított, hogy a diákok maguk segítsenek szegény társaikon és magukban neveljék a szociális érzést. A prímási méltóságban, saját vallomása szerint, semmi más jót nem talált, mint azt, hogy sok jót tehetett másokkal. Ezért él emléke, mert Arany János szerint : „nem hal meg, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl." A vallásosság mellett a legragyogóbb vonás Vaszary lelki színképén a lángoló hazaszeretet. Valójában hazaszeretetének is a katholikus hit volt a forrása. Az örök hazába vágyott, ezért szerette odaadón a földi hazát. Megadta Istennek, ami Istené, ezért adta meg a hazának, ami a hazáé. Lobogva égett szívében a hazaszeretet az iskola padjai előtt. 1856—61-ig itt tanárkodott Pápán. Ebben az időben, az elnyomatás végén magasra csapott a hazaszerétet tűze a pápai gimnáziumban és annak a tűznek a