Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1931

- 8 1920. május 19-én a főapáti méltóságba ültette, a világháborút követő súlyos gazdasági válság éveiben nem tehette a kivánt szolgálatokat. A felelősségnek mély átérzése, az emésztő gondok egészségét annyira megviselték, hogy már főapáti tevékenységének utolsó éveiben súlyos testi krízistől lehet nála tartani. Azért az Apostoli Szentszék 1929. augusztus 29-én Kelemen Krizosztom személyében koadjutort nevezett ki melléje, hogy mint az ő teljes jogú főpásztori és rendfőnöki helyettese, az ügyeket ideiglenesen vezesse. Azóta ő csöndes visszavonultságban kizárólag megrongált egészsége gondozásának élt, a nemes méltóságban és szelíd türelemben, mellyel súlyos szívbaját és életének tragikumát hordozta, a mélységes fiúi alázatosságban, mellyel egy felsőbb akarat intézkedései előtt készségesen meghódolt, az emberi jellemnagyságnak és hivatásától áthatott szerzetesi lelkületnek fenkölt példáját nyújtva mindnyájunknak. Életefolyása nem vetett nagyobb hullámokat és majdnem kizárólagosan rendi hivatásának szolgálatában állt. Mint a hontvármegyei Ipolyság szülötte és az esztergomi főgimnázium VI. osztályú tanulója lépett 1885-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. Imponáló külsejéhez illő komolyságával, választott hivatásának mély átérzésével már növendék korában előttünk, fiatalabb társai előtt tekintélyre és elöljáróinak szemében bizonyos tiszteletre tett szetft. Tanári pályáját csak egy állomás jelzi: fölszentelése után 1892-ben került tanárnak az esztergomi főgimnáziumhoz, hol 15 éven át működött mint a magyar és latin nyelv tanára. Tanári hivatásában mintaszerű kötelességtudásával, kiváló szaktudásával és az ismeretek pedagógiai közlésében elsőrangú módszeres érzékével és tudásával tűnt ki. Az embert jellemző nyugalom és higgadtság, párosulva lényének természetes szelídségével és gyöngédségével a nevelőnek különösképen javára volt. Nevelői munkájában sohasem ragadtatta el magát, mindig megőrizte higgadtságát ; és míg egyrészt imponáló komolyságával, egész külső megjelenésével fölényes tekintélyt szerzett diákjainál, másrészt szelídségével, türelmével és gyöngéd szeretetével, mely a gyermeklélek iránt minden szavában és tettében megnyilatkozott, a szíveket is meg tudta nyerni magának. Hasonló tekintélyre és népszerűségre tett szert a város társadalmi életében is, melyben kultúrális tevékenységével élénk részt vett és amelynek nem egy tagjához fűződött az évek folyamán a nemes barátságnak sírig tartó hűséges kötelékeivel. E mellett érdemes irodalmi tevékenységet is fejtett ki szakfolyóiratokban (Magyar Nyelvőr, Philologiai Közlöny) megjelent pedagógiai és filológiai cikkeivel és tanulmányaival, a pannonhalmi Szent Benedek-rend történetéhez szolgáltatott adalékaival, iskolai célra szolgáló tankönyvével stb. Az érdemes tanárt rendfőnöke Fehér Ipoly elég fiatalon 1907-ben a kőszegi rendház főnökévé és az 1905/6. tanévtől fokozatosan főgimnáziummá fejlesztett intézet igazgatójává nevezte ki. Ezzel működésének második korszaka és — amint ő maga későbbi emésztő gondjai közepette szomorúan mondogatta — életének legszebb, legboldogabb évei következnek. A gyönyörű természeti környezet, melyben élhetett, teljesen megfelelt az ő jellemének, mely amennyire