Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1930

— 6 — Talán közel járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy Szent István a szorongattatások nehéz perceiben vált a bencéseknek megingathatatlan barátjává. Géza fejedelem halála után a pogányok Koppány vezérlete alatt nagy erővel támadtak a kereszténnyé vált magyarokra és az akkor még „puer" Istvánt nagy kétségek és aggodalmak gyötörték, mert serege nagyon gyenge volt. Szorongó lelkiállapotában Anasztáz, az első pannonhalmi apát vigasztalta, bátorította s megígérte, hogy buzgón fog esedezni szerzeteseivel Szent Márton pártfogásáért. Szent István viszont ekkor fogadalmat tett. A küzdelem a keresztények győzelmével végződött s a király sietett teljesíteni fogadalmát, kiadta a máig is meglévő alapító levelet. Ez a jelenet van megörökítve a székesegyház bejárata fölött levő mozaik-kép egyik feliben, amint az ifjú király átnyújtja az apátnak az alapító levelet „praedicate" szóval, vagyis hirdessétek a hitet. Ez az alapító levél tulajdonképpen kiváltságlevél, mert a fogadalom történetének és az adománynak előadásán kívül, főként azokkal a kiváltságokkal foglalkozik, amelyeket röviden exemptiónak nevezünk. Ezt az exemptiót a történelem folyamán sokszor támadták, bővebb vagy szűkebb tartalmat kapott, de ma is fennáll. A bencések erre a kitüntetésre, erre a kiváltságra nagy érdemeket szereztek. A pécsváradi bencés apát, Asztrik hozta a szent koronát és a királyságot s ezzel megvetette Magyarország fennmaradásának alapját, megteremtette a keresztény kultúrát. Enélkül a kultúra nélkül ma már rég elfeledett nemzet volnánk Európában. Ezt az eseményt örökíti meg a monostor udvarán Jankovics Gyula bronzszobra, amely Asztrik apátot koronával kezében ábrázolja. Megmérhetetlen az az áldásos hatás, melyet a bencések ebben a korban kifejtettek. Nevelték, tanították a népet. Ifjúságunk örök példaképét, Szent Imrét is bencés, a velencei tudós Gellért nevelte. Szent Imréről lévén szó, nem tudom megállni, hogy ne emlékezzem meg arról a jelenetről, melyet Boksay tanár úr szép festménye ábrázol intézetünk folyosóján, amidőn a kis Imre kitűntetéskép Szent Mórt hétszer csókolta meg s felvilágosításul eljárását Szent Istvánnak, a csodálkozó apának azzal indokolta, hogy a bencések között ő szolgált rá legjobban a kitüntetésre. Nehéz áldozattal telített feladat volt ebben a korban a hittérítés. Hősies önfeláldozással tudták csak fenntartani magukat a bencések annyi üldöztetés között. A Vatha-féle lázadás teljesen elpusztította a kolostort, megölte Szent Gellértet három püspök társával együtt. A fellázadt pogányok a szerzetesek teljes kiirtására törekedtek, hogy a keresztények legfőbb támaszát megsemmisítsék. Pannonhalma azonban a támadások közepette is megmaradt az a központ, honnan a keresztény hittérítés szervezett munkáját sikeresen irányította. A monostort templomával együtt csakhamar újra felépítették s Szent László idején a szent hegy már ismét régi fényében fejthette ki áldásos működését, terjeszthette a hitet, a kultúrát. Pannonhalmának ekkor már volt könyv-